Túrabeszámolók

Mezőföldi "kalandtúra" :) után, kialvatlanul indultam Pomázra, megcélozva a 30-as távot, Salabasina nélkül - hiszen a 100km erre a hétre ezzel is összejöhet.

A rajtban szokás szerint gyors nevezés, rengeteg ismerős, úgyhogy 6:15-kor már indulok is. Sistergőékkel futok össze, mondják, hogy 40+Salabasina a tervük - no, akkor én is megyek :) Persze előbb a Janda kulcsosháznál állunk megy egy szusszanatnyira -nem, nem pontőrök az ott ücsörgő ismerősök, az első (Nagy csikóvár) bélyegző csak később kerül a lapra, majd a Holdvilág-árok következik, létrán le, egy gyökerestől bedőlt fa már jórészt feldarabolva fekszik keresztbe... Az árok ennek ellenére kényelmesen járható. Itt is van egy pont, a pecsét mellé választhatóan műzliszelet vagy sportszelet jár.

Rövid séta után elérkezik a kipapírozott elágazás: Szurdok 30, 40 jobbra, Salabasina-árok balra... Sistergőékkel tarok, megyek balra. A kerítés megvan, az új-zélandi huzalfeszítők szintén... Aztán fától-fáig ösvény, benőtt út bedőlt fákkal - amúgy bemelegítés gyanánt :-))

Az árokba a lemenetel meredek, de a botok jó szolgálatot tesznek. Meg később is. Néhány tavacska fölött nem túl biztató vastagságú fa van végigfektetve - nekünk még szerencsére nem túl sárosak, bár csúszni azért itt-ott már csúsznak. Matrica kerül az ellenőrzőlapra, aztán a viccnek durva kimászás jobbra is elérkezik - hogy picivel később visszamásszunk... Vadmalac érkezik, aki térképet keresgélt, az nyugodtan elrakja :) a P- eléréséig tudjuk vele tartani a tempót :-)

A Tölgyikreknél Moiwa pecsétel, beszélgetünk picit, úgyhogy leszakadok Sistergőékről. A Morgó-hegyi elágazásnál jobbra hosszú farakás zárja el a kilátást, balra pedig két kidőlt fa mutatja, hogy mi ennek az oka...

Szentkútnál lovasok érkeznek, miközben frissítek, majd elindulnak fölfelé. Nekem viszont lefelé kell menni - megyek is, egészen a műútnál lévő parkolóig, ahol az oszlopon lévő jelzés mutatja, hogy merre van az arra. Az úttal párhuzamos ösvényre térve  nem értem, tavaly miért nem sikerült megtalálnom... Most viszont szerencsém van, hiszen ide lett kirakva egy titkos pont, rajzolok is egy szép  "+"-jelet az igazolólap megfelelő helyére.

A parkoló előtt az úton való átkelés viszont eléggé veszélyes, hiszen kanyarban, a jobbról, Dobogókő felől érkező forgalmat nem látva kell átjutni - sikerül.

A kajaponton még jut az esküvői tortából egy pici kóstoló, nomeg Vagdalthús is készült :-) ráadásul a különféle dolgokkal kent kenyerek is bőséggel állnak az éhes túrázók rendelkezésére, úgyhogy kellemes falatozás veszi kezdetét :-) Néhányan bosszankodva veszik tudomásul, hogy sikerült kihagyniuk az említett zsírkrétás pontot, de azért visszafutnak/sétálnak. Aztán persze el kell indulni, hiszen van még egy tizes hátra...

A Szurdokban nemrég jártam, az összeroskadt híd romjait azóta részben eltakarították, és elkezdődött az új híd építése. A szurdok után előbb csak picit, később nagyon morcosan gondolok Bubura - nem kicsit van benőve az útvonal, a szeméttel teleszórt patakban/mellett gyalogolni messze nem jelent élvezetet - sőt. No mindegy.

Klastrom-kútnál feltöltöm a vizespalackomat - pici bodzaszörp is kerül a jéghideg forrásvízbe. Többen mosakszanak, sapkát áztatnak - no igen, egy darabig nyílt terepen fogunk haladni, és utána meg... Fel kell menni a Vaskapu-sziklához :-)

Felmegyünk... Labello nincs :) bélyegzés van, csoffadás is - most érzem azt, hogy nem aludtam az éjjel... Ücsörgök picit, aztán nekidurálom magam az következő 45m szintnek...

Lefelé is álmosan battyogok, az utat picit "átrendezte" az időjárás, de azért nem vészes. A Vaskapu-szurdokban kimegyek a csücsökg, többen nem teszik - nekünk nem annyira meredek a kaptató, úgyhogy 1:1 :-)

Letérés jobbra, a tavalyinál jobban szalagozva, majd lejtő, murva, dobogókői út, és ismét emelkedő - ahogy tavaly írtam, idén is igaz: "ez a part lesz a végső..." Persze közben meglátogatjuk Lacit a Zsivány-szikla előtt, hog teljes legyen az igazolás-gyűjteményünk, majd kényelmes tempóban tovább, fölfelé.

A régi K- jelzésnél rájövök, hogy lehet szép kerek időt csinálni, így aztán rákapcsolok, fent, a járdám már száguldok, és sikerül is: a vége kereken kilenc óra lett.

A célban Bubu adminisztrál, megkapom az oklevelet (amin háttérként a Szurdokban összedőlt hídnak az árvíz során készült fotója szerepel), választok kitűzőt, a Salabasina teljesítéséért jár a képeslap is... Gratulációk oda-vissza, hiszen az ifjú pár itt tüsténtkedik :-)) megköszönöm nekik is a túrát, mega  tortát, aztán némi édességgel, meg barackkal frissítek, aztán megyek a buszhoz.

(Fotókkal kiegészítve: Túrablog)

Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó 15 éjjel...

A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.

Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.

Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.

Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.

Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Egy magánterületnek jelölt részt kerülünk ezzel ki. Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.

Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.

A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.

Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán, de azért járt földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár van, nyomok nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor felfedezek picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.

Megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...

Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.

A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.

A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzászámítom azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munkan közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...

(Túrablog)

Nagybörzsönyi négylevelű - rendezői bejárás (2010.07.06.)

A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy kb. 55km, jó sok és hosszú emelkedővel...

Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat. Ötre mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most ülök be a kocsiba, bocs a késésért...

Újpest központnál veszem fel Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk, mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.

Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk. Elsőként a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny "levelet" (kiírás szerinti 4. levél) tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet haladni. A jelzések jól követhetők, egy bedőlt fa lombját kell alaposan megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítő jellegű útvonalon.

A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom nagyon szép.

Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny az útvonal, azaz a kiírás szerinti 1. levél visszafelé.

Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+ megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk lefelé. A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél a Tátralátón nem találtam a K- letérését... Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt meglátjuk a P- balos betérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)

Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot... A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.

A harmadik előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...

Harmadiknak a Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny kör következik (kiírás szerinti 2. kör visszafelé)

A Magyar-hegy emelkedője hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedője is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül. A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.

A végére a kiírásban 3.-ként szereplő levél, azaz a Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny kör maradt, mintegy levezetésként :)

Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspuszta, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedő :-)) Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe...  Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-( A falu szélén az ösvény utolsó méterei meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak párszáz métert sétálunk az autóig.

A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.

(Fotókkal, bővebben: Túrablog)

Balaton 20



Gondolkodtam, hogyan menjek, meg egyáltalán, hogy menjek-e, hiszen a tömegközlekedés talán az egyik leginkább költséges időtöltés ma... Aztán Tajhamer autós útitársakat kereső bejegyzése után már nem volt mese, megbeszéltük, hogy vele/velük megyek.

Reggel nem túl korán a Móriczon találkoztunk, aztán némi siófoki kerülővel :-) sikeresen odaértünk Balatonfüredre. Szötske már pénteken este megérkezett, Panni és az egyik orgonista társa Tihanyból buszoztak át a rajtba, Marjanék ugyancsak Tihanyból, de autóval érkeztek.

A nevezés gyorsan zajlott, útravalóként egy A4-es fénymásolt térképet, az útvonal tömör leírását tartalmazó lapot kaptunk a bélyegzőlap mellé. Kaptunk továbbá egy Téry Ödönnel kapcsolatos totót is.

Tajhamer és a másik srác előbb elindulnak, Szötskével és Panniékkal mi picit később megyünk utánuk. Mivel az eső a csepergésen túlmutatóan rákezdte, így az esőkabátok is előkerülnek, majd nekivágunk a városnak. A Vörös templomnál fotómegállás, majd előbb lassan, később lépcsőzve durvábban  a szinteket is elkezdtük leküzdeni. A Jókai-kilátó előtt, még a keresztnél fotózás, nézelődés. Sajnos a levegő párás, úgyhogy szomorkásan konstatálom, hogy az év panorámafotóját nem itt, és nem most fogom elkészíteni, hiába másztam fel a kilátóba :) Itt Panniék közlik, hogy sietniük kell vissza Tihanyba. Rendben, akkor toljuk, ahogy csak lehet, igaz eleinte csúszós, köves a terep, utána meg még a bot is elkél lefelé, de sikeresen visszajutunk a város szélére.Teszünk egy sétát a temetőig, pontosabban a vele szemben lévő buszmegállóig, merthogy ott van a követező pont. Bélyegzés után bemegyünk a Lóczy sírhoz is, hiszen azért tesz ide kitérőt a túra, majd némi vízvétel után elindulunk a Koloska-völgy felé.

Tetszik a nyugodt környék, az egyik házon egy parabola-antenna mosolyog ránk :) Aztán kiérünk a lakott területről, ketten lovakat legeltetnek egy dús füves részen. A völgy szép, kellemes az idő, némi kocogás is belefér, olyannyira, hogy alaposan lemaradnak a többiek. Egyszer csak lódobogást hallok, és alig tudok a korábban látott egyik ló elől félreugrani... A forrásnál aztán megáll, túratársak kikötik az egyik fához - picivel később aztán megérkeznek érte, lovasa tényleg nem volt, úgyhogy nem kell aggódni.

A ponton megkapjuk a Recsek-hegy bélyegzését is, hiszen jóval később nyitna a pont, mi meg sietünk. Azért amúgy Bubu-módra végigkóstolom a kínálatot: zsíros kenyér, ecetes lila hagyma, ecetes paprika, illetve margarinos kenyér friss paradicsom kombinációkban. Mivel nem vezetek, így a szívélyes kínálást sem utasítom vissza, és egy pohárka fehér bort is utána küldök a kenyereknek. Beszélgetünk kicsit a borokról, majd a többiek után eredek, hiszen a felénél se tartunk még...

A Recsek-hegyre menet a Bia 25 jut az eszembe: telepített erdőben, egyenesen fölfelé :) De ez az emelkedő most tényleg jólesik. Kilátó itt is van, néhány csoportkép itt is készül, aztán persze mennünk kell tovább... Kellemesen telik az idő, fogy az út, megállni is csak egy szarvasbogár miatt állunk meg: ahány fotóapparát csak van nálunk, mind előkerül :-) Később aztán valahol sikerül lemenni a jelzésről, de egy párhuzamos földúton kárpótlásként látunk olyan táblát, amit nem lenne szabad :-) meg sarat is.

A lakott területre visszaérve kellemes, nyugodt kisvárosi arcát mutatja Balatonfüred, aztán a vörös-templomnál rátérünk a már ismert útra az állomásig. Azért a szebb napokat látott épületben lévő zeneiskola mellett még megállunk, hiszen érdekes műalkotás látható a kertjében. Innen már csak pár perc a cél, megkapjuk a kitűzőt és az emléklapot. Panniéknak is van még idejük a buszig, úgyhogy kitöltjük a totót, majd kijavítjuk a hibás válaszokat :) Érkezik a tihanyi busz, Panniék felszállnak, Szötskével integetünk :-)) majd mi is szedelőzködünk, és elindulunk haza.

A leírást itthon átfutottam - no igen. Térkép, és a terepen való tájékozódás fontos ezen a túrán - amit helyismerettel rendelkező túratárssal (Szötske) is ki lehet váltani - ennek ellenére azért lehet kavarni, bár a jelzések többé-kevésbé jól követhetőek, nagyon cseles elágazás, betérés nincs az útvonalon - vagy csak én nem emlékezem rá.

(Bővebben, fotókkal: Túrablog)

Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Végül maradt a 45+"majd meglátom" verzió

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...

A tér kiürül, a túratársam  meg érkezik, úgyhogy kilenc körül el is indulhatunk fölfelé.

Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.

Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és a gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)

Leülünk a legtávolabbi padra, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott "balra leficcenünk a S sávon."  hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár, úgyhogy időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenörzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. A túratársamnak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.

A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.

Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenörzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.

Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.

Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé... Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.

(Fotókkal, bővebben: Túrablog)

A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - főleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.

Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fő tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.

Az első pont a víztorony - innentől a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)

Beszélgetés közben repül az idő, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekről kapunk némi kiselőadást :)

A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen időre vissza kell érni Budapestre :)

Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdő, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig, ahol ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is.

A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fülmegyünk a várba, a következő EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetsző italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.

Erdő, pocsolyák - az elmúlt hetek időjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...

Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenörző pont - felírjuk a sajnálatos módon  igencsak időszerű "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami később tóvá szélesedik.

Rövidesen a már ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.

Az útvonal még útba ejti a bányász-emlékművet, majd pedig feltűnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni. A célban oklevél, kitűző, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a telhesítőknek.



Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetősége átlagos, odafigyelést igényel. Jövőre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.

(Bővebben: Túrablog)

A túra reggelén sikerült 4-kor felkelni, majd könnyű reggeli után a friss hajnali időben kisétálni a buszhoz, amin 4:57-kor csekkoltam a jegy tanulsága szerint :) Egy átszállás, majd Békáson már több túrázónak látszó személy társaságában bandukoltam a nevezés helyszine, a Veres Péter gimi felé - ami egyébként a Buda határán túra célja is. Itt szépen beálltunk a sorba, és vártuk a nyitást.

A sor nőtt, az idő haladt - egyszer aztán nyílt a bejárat, és egy nagy adag várakozó bebocsátást nyert - a megoldás nagyon jó, a várakozás kint, egy adag nevező bent, és ahogy elfogytunk, úgy jöhetett be a következő csoport. Bent az emeleten több asztal, gyakorlatilag minimális várakozással megkapom a 105-ös rajtszámot, a füzetet, és irány a rajt!

A rajtnál ismét sor, még van pár perc háromnegyed hétig... Majd elindulunk. Profi módon megy a rajtoltatás, gyorsan fogy mindkét sor - kell is, hiszen ezres létszámról van szó... Öt perc múlva indulhatok én is - innen már nincs visszaút, Tatáig el kell mennem!

A városi aszfaltos szakaszról van térkép a füzetben, de ekkora tömegben fölösleges :-) Egy kellemes emelkedő után végre földút, P- és tényleg elkezdődik a nagy kaland.

A Pirosról (is) ismert útvonal fel, a Kevélyre - csak most jóval nagyobb a tömeg, de azért igyekszem saját tempóban tolni - előzgetek, ahol tudok, szerencsére a terep is príma, úgyhogy lehet menni.

A nyeregből lefelé a K- sáros, csúszós, később a Z- már barátibb talajviszonyokat hoz - még ott is, ahol a murva mellett, az erdőben kanyarog, hogy aztán felkapaszkodjon a Hosszúhegyre. Itt gyors bélyegzés, iramodás tovább. Lent, a hegy aljában megint letérünk a murváról, kidőlt fák alatt bújok át - ezen a szakaszon azért picit egyedül éreztem magam... Végül is távban-szintben szinte azonos a kettő, de a jelzés az jelzés, nem igaz?

A Pilisi szerpentin a hosszas kapaszkodásért csodaszép panorámával kárpótolja azt, aki megáll nézelődni, én most nem teszem, hiszen valahol az ötöde táján járok a távnak...

Pilisnyeregnél fél tizenkettőkor kapom a bélyegzést, a cipőbemutatót, meg a büfét kihagyom, és nekivágok a számomra még ismeretlen szakasz enyhe emelkedőjének. Kétágú-hegy, 40-es távon indulóknak molinó mutatja a pont helyét, nekünk itt sem terem bélyegzés :)

A lejtő elviselhetően meredek Kesztölc felé menet, a jelzést/útvonalat követni csapatostól szerencsére nem nehéz. Ezen a részen poros földúthoz is van szerencsénk, majd némi aszfalt után a Hársfa sörözőnél, picivel 33km után az első komolyabb pihenőt is beiktatom - egy kávéval. Itt 10-15 percet ücsörgünk, beszélgetünk, majd tovább indulunk Dorog felé.

Dorogon, a Mária utcán keresztül vezető rövidítés korrekten ki van szalagozva, aztán a 40-es táv is véget ér, nekünk pedig következik a túra "mumusa", a Gete... Ismeretlen terepként nagyon "csalós" az emelkedő - sunyi és hosszú... Egyszer megállok frissíteni, majd a csúcson a bélyegzés után csak időt írok (15:10), és indulok tovább. Lefelé -hogy is fogalmazzam meg finoman- nem túl térdbarát szakasz következik: meg is jegyzem, hogy aki a K- ezen szakaszát kijelölte, annak legalább két felmenője bizonyosan zerge volt :-)

A lejtő után persze emelkedő fog következni - előtte viszont egy "nem túl jól" jelzett balkanyar a K+ jelzésre, azon meg jobbra be a bozótosba. A bozótosba, ahol "kellemes" löszfalat lehet mászni - merthogy arra vezet a jelzés. Sár szerencsére nincs, így lassan, de biztosan felérek a tetőre - szikrázó napsütés, meleg, nyílt terep... Katlan.

Előttem meg a Hegyes-kő... Persze addig egy repceföldet is megtekintünk :-) Itt teljesen elfogy a gyümölcslém, sebaj, nincs messze a Tokodiak által évről évre felállított frissítőpont, remélem, tudok vizet tölteni a palackomba.

Tudok. A Tokodi pincéknél olyan fogadtatásban részesülünk, amilyenre -én legalábbis- számítani sem mertem: Gyerekek hozzák elénk a vizet poharakban, mögöttük sorfalat állnak :-) a Túró rudit kínálgató hölgyek...

Két pohár víz, meg egy Rudi után leülök, és nézem, ahogy a beérkezők között sürögnek-forognak - jó érzés látni, tapasztalni ezt a kedvességet. Picit odébb hűtött vizet kapok a palackba, meg persze a túrákon elengedhetetlen zsíros kenyérből (kellemesen sós) is lehet fogyasztani - a változatosság kedvéért savanyú uborkával.

Falatozás után elindulok, aztán picit távolabb leülök zoknit cserélni, hiszen közel féltávnál járunk; jóleső, "mintha-kicseréltek-volna" érzés a lábnak a tiszta száraz zokni ilyenkor. Mogyorósbányára lefelé haladva elkezd cseperegni, aztán a temetőnél már az esőkabát is előkerül, és a Kakukk vendéglőhöz esőben érkezek.

Beirányítanak a hátsó helyiségbe, bélyegeztetek, meg veszek két banánt, és gyorsan be is rámolom mindkettőt. Az időtervem szerint tíz óra alatt kellett volna ide érnem - kb. fél órával csúsztam ebből ki - viszont a nagyobb kajálós-zoknicserés frissítés már megvolt, így azért nem olyan gáz ez sem.

A Bajóti Öreg-kő alatti pihenőnél fél hét után pár perccel járok, pont nincs, szúnyogok vannak, úgyhogy az alkalmi csapatunk gyorsan tovább is áll, azaz elindulunk le, Péliföldszentkereszt irányába.

Bő húsz perc múlva már ott is vagyunk, pont itt sincs, a kéktúra bélyegzés pontban este hétkor kerül bele az itinerbe. Itt sajnos a tömeg hatására sikerül a focipálya felé rövidíteni - szánom-bánom, legközelebb majd jobban vigyázok. Persze ez apróság azokhoz képest, akik a K- balra letérésével nagyjából szemben érkeznek az Öreg-kő felől, de akkor is bosszant, hogy így sikerült.

Boxutca, alvázkarbantartás :-)) majd nekivágok a következő emelkedőnek, hogy a túloldalon a szódavizes ponton a saját bögrém terhére :-) frissíthessek.

Innen egy kellemetlen szakasz következett: Hosszan, egyenesen hullámvasutazva egy elektromos távvezeték alatt haladtunk - de itt legalább lehetett látni, hogy mi van előttünk...

Pusztamaróton tájfutó rendezvénybe csöppentünk bele, pont nekünk nincs, hangzavar, "buli" van. Nomeg esti sötétedés is - A híd után lámpát kapcsolok, este 9 óra, nagyjából hat km még Bányahegy, terveim szerint 16 órán belül kéne onnan tovább indulni; úgy néz ki, hogy ez kényelmesen össze is jöhet, pláne, hogy innentől ismerős szakasz következik.

Ismerős, persze, de köves, nem túl könnyen járható az eleje - aztán mégis jóval hamarabb ott vagyunk az üdülőnél, mint gondoltam... A K- nagyjából szintben haladó szakaszán pocsolyák, vízátfolyások vannak jócskán, de mindet ki lehet kerülni.

Bányahegy nehezen akar eljönni, de csak feltűnnek a fények egyszer - saját részre "történelmet" írok, hiszen eddig a Sárga 70 volt a leghosszabb túra, amit mentem, most pedig 72.67km-nél tartok - és teljesen jól érzem magam.

Betolok egy gélt, egy műzliszeletet, utánaküldök egy ásványi anyag tablettát, leöblítem némi izotóniás itallal, meg ellátmányként kapott meleg teával.

Pihegés, beszélgetés is belefér - aztán belül a tervezett 16 órán elindulok - sokat nem jó pihenni, ez a negyed óra is elég volt arra, hogy picit rozsdásan kezdjek mozogni... Szerencsére gyorsan felveszem az utazó sebességet :) a nappali túrákról ismerős útvonalon.

Kanyargás, kerítések, létrák, aztán a G50-en szerencsésen megúszott, itt jóval vacakabb állapotú tocsogós rész a kerítés mellett - sikerül azért beázás nélkül átjutni itt is. A vértestolnai műútra sokakkal ellentétben a jelzést követve érek ki: odébb sok-sok autó parkol az út szélén - no igen, vannak, akik a "saját erőből"-t depóval együtt értik...

A túra -útviszonyokat tekintve- talán legpocsékabb része következik: szinte kikerülhetetlen pocsolyák, vízátfolyások, szerencsére sikerül többé-kevésbé szárazon megúszni. A K+ érkezik balról, majd a Tarjáni Malom-patak hídja mutatja, hogy lassan, de biztosan közeledik Koldusszállás.

Koldusszálláson meleg leves és tea között lehet választani. Levest kérek - forró. De nagyon jól esik, talán túl jól? Ugyanis picit rosszul leszek: szédülés jön rám... Picit ledűlök, 10 percre kikapcsolom a külvilágot - ez a "gyorsalvás" teljesen helyreráz: a körülményekhez képest frissen tolok be egy gélt, meg némi vegyes sós kekszet/ropit. Folyadékom szerencsére bőven van, alaposan leöblítem a "menüt", majd - a húsz perc körüli pihenés miatt - eléggé furcsa mozgással nekivágok a S- jelzésnek.

Emelkedő jön, szerencsére a Kis-réti vadászházig ismerős, tudom, hogy mire kell számítani - ráadásul kevesebb, mint 2,5 kilométer... Itt aztán elemet cserélek - a tartalék lámpám fényénél, aztán tovább, fölfelé...

Nem szeretem a murvás utat... Pláne nem ekkora táv megtétele után... Mindegy, menni kell - és megyek is, fejben a négyes átlagot számolgatom a következő pontokig - Bányahegy után ez a taktika: csak a következő szakasszal foglalkozom: csak arra számolom a távot, az időt.

A S- lekanyarodik balra a murvás útról az Arany-lyuki elágazás felé, onnantól meg a G50-ről ismert hosszú, unalmas egyenes szakaszk jönnek - emelkedőkkel persze... A letérést nem nézzük be, a fonódó P-S- jelzésről a jobbra felmenetelt viszont néhányan igen.

Zsibbasztó szakasz következik - elsősorban persze agyilag - egyenesen fölfelé, nem túl meredeken, de hosszan... Jobbra magasles, az út balra tart, és szintesbe fordul, ahol jobbról visszatér a murva. Ránézek a térképre - durva... Nem akar közelebb jönni a Baji vadászház... Aztán csak-csak vége lesz az egyenes szaksznak, egy kanyar, meg mégegy, meg még néhány - aztán mégegy utolsó emelkedő... Baji vadászház. Sokan ülnek a farakásokon, a földön... Innentől picivel több, mint hét kilométer... De milyen hét kili...

Lefelé, persze. Az elején még semmit sem sejtek, a térkép sem mutat durva dolgokat, sűrűn húzott szintvonalakat. A valóság azonban... Nehéz ereszkedés - koncentrálni kell, mert csúszós, keskeny az ösvény, ráadásul a patakon is át kell kelni valahogy - száraz lábbal sikerül...

Lakott terület, beton/aszfalt - nem baj. és Nem is Baj - csak Baji szőlők... A szántóföld közepén húzódó földúton megállok egy picit, valaki szól, hogy hajrá, már nem sok van - nem sok, persze - előttem... Ja, hogy az ott nem Tata, hanem csak Baj? Messze van, de innentől már négykézláb is... Távoli zaj. Vonat? Az már Tata... De addig még négy... nem is, csak három és fél km... Picit talán kevesebb. Egy óra. Á, jóval kevesebb. Jé, itt egy templom jobbra - no, ez már Baj. Meg 97,26km, ahogy a térképemre felírtam...

Megcsináltam? Nem, nem gondolok erre - majd a célban. Szemetes bal oldalon. Üres izós palack a kézben... Összelapítom, kupak vissza, bele a szemetesbe. Látszik a vasút. Fehéren villg a fénysorompó... Ide kell visszajönni? Második út balra, majd jobbra, keresztül a fenyőligeten... Túratársak itt egyenesen tovább.

Én megyek, ahogy a térkép mutatja - tudom, hogy erre hosszabb. Főút - ők a távolban most kelnek át rajta, talán öt percet, ha nyertek... Tábor, jobbra, balra... Cél, 23 órán belül...

Megcsináltam. Nagyszerű érzés, de soha többé... Leves... Igen, leves. Meleg, sűrű. jólesik. Bármi, bárhogy, csak értelmes kaja legyen. Aztán kimegyek, leülök egy padra, és pihenek...

 

A vonathoz egy órával korábban elindulok, hiszen "messze" van az állomás... Másfél km :-) Ennek örömére jó sokat kell várni a hazafelé tartó szerelvényre, de sebaj - ücsörögni itt is jó.

Kelenföldön aztán jónéhányan leszállunk, igen, picit zombisan, de egy teljesített K100 tudatával irány a busz - hogy aztán már a jövő évi indulás gondolata kezdjen motoszkálni bennem :-)

(Bővebben: Túrablog)

 

Rövid táv, rövid beszámoló - szintidőn belül :)

A tegnapi Kohász kék mini táv után ma a Karszt 15 volt terítéken, kizárólag átmozgatási célzattal. Erre teljesen alkalmas volt, ráadásul a leírás- és térképolvasás gyakorlására is, de erről picitt később...

Reggel kilenc előtt értem a rajtba, 8:57 került az igazolófüzetre. Ebben fekete-fehér térkép, rövid útvonalismertetés, illetve a pontok távolsága, nyitvatartása szerepelt, illetve kaptunk egy kiegészítést, miszerint a Kecső-völgy helyett a K- jelzésen megyünk.

Aggteleknél ez rögtön kellemes szinttel és kellemetlen lépcsővel indul, majd karros felszinen hullámvasutazik - látszik, hogy a jelzések nagyon frissek, szépen rendbe vannak téve. A Jósvafő fölötti pontig nincs is gond - a pontnál meg nincs bólya :) de azért sikerül meglelni őket, majd pedig a kapott tájékoztatás szerint Z-... A leírás ennek picit ellentmond, de sebaj. Sajnos az aszfalt, Z+, Z- kombinációból a Z+ kimarad, persze se szalag, se irányító táblácska... Jobbra fel a Z- jelzésen - többen az aszfalton gyalogolnak itt is tovább, majd az esőháznál ismét előkerül a papír, hiszen van, aki a Z- és van, aki a S- jelzésen halad előttem... Mint a Vörös-tónál kiderül, ez így van jól: a 25-ös táv a S- jelzésen oda-vissza megy ezen a részen. Én a 15-ön vagyok, úgyhogy a barlang épületénél megkapott csoki után S- tovább.

Miután a kápolnánál kiérünk az aszfaltra, van kb. 100m, majd egyjelzés bal oldalon egy fán, ahol a térkép, meg a leírás alapján balra le kell térni - jelzés persze csak jóval-jóval lejjebb van, szalag, nyil, vagy más persze nincs, úgyhogy többen itt is az aszfalton sétálnak tovább, egészen Aggtelek végéig.

A S- többé-kevésbé követhető, aztán nekem is elkövetkezik az asfalt, majd Aggtelek vége, jobbra szalagozás, tó, cél.

A célban nagyon szép emléklap, kitűző a díjazás, valamint a "szokásos" túramenü: zsíros- rámás kenyér, hagyma, illetve lekvár ízlés szerint. A folyadék pótlására viszont nem szines "...ízű" szörpök, hanem finom tea szolgál.

Kellemes túra, a 2-3 kritikus helyen talán jó lett volna némi szalag, de ezen kívül minden a helyén volt, remélem, lesz folytatása jövőre is.

(Fényképes beszámoló: Túrablog)

Kohász kék minimál táv (10km), 2010-ben

A jövő héten tervezett Kinizsi előtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás előtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az első túratársakat, neveztem, és elindultunk. (az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen...)

A K- jelzést kell követni, nagy gond nem lehet - nem is volt, bár egy-két helyen lehet a jelzésen javítani - azonban ahogy a lelkes szervezőket láttam, ebben nem kesz hiba :) Az esetleg problémás pontokon viszont a nagyon jól megfogalmazott, tömör útvonalleírás segített.

Az útvonal, a táj nagyon-nagyon szép, mi több, gyönyörű. Somsály és a romos kultúrház, meg a romos templom látványa persze lehangoló - itt látszik, hogy minden múlandó...

Mindent beleadó, lellkes szervezők szép útvonalon haladó túrája tehát, bőséges ellátmánnyal a célban - ha a rövidebb távok jövőre is megrendezésre kerülnek, akkor biztosan itt leszek.

(Fényképes beszámoló: Túrablog)

Budai 50: Jó volt, pláne annak, aki korán indult, és eléggé gyorslábú volt, hiszen kicsivel már dél előtt rákezdte az eső...

Rajt 6.05-kor - az útvonal picit változott, a Kutya-hegy után máshogy éri el a Z- jelzést - itt korrekt szalagozás volt. A kézhez kapott térkép mellé szöveges útvonalleírás nem társult, de nem is hiányzott - volt viszont korrekt szint/táv táblázat, illetve szintmetszet. Az etetőpont elég hamar, bő 13 km után jött szembe :) ennek egyszerűen az az oka, hogy a 30-as táv ez után nemsokkal tér le balra - így a következő ellátmányos (csokis) pontra meg sokat kell várni: az a vége előtt 6 kilivel, a kecske-hátnál volt. Ezen túl egy itatós pont volt még a Fekete-fej előtt, a karámoknál, valamint a célban be lehetett váltani a pecsételőlapon lévő bónt is. Jó kérdés, hogy hogyan hozták ki mindezt 800Ft-ból...

A korábbi napok esői miatt pocsolyák, itt-ott saras szakaszok nem jöttek jól, de ez egy ilyen tavasz, erről nem a rendezők tehetnek, akik egyébként egy jól szervezett, kellemes túrát rendeztek.

(Bővebb beszámoló: Túrablog)

Dolina 20 beszámoló - szintidőn belül :)

Reggel igencsak korán indultunk Budapestről, mivel a rajtnyitást (7 óra) céloztuk meg. Az autót a strand (cél) előtt hagyva laza sétával értünk a rajtba. A nevezési díj fejében átvettük a színes térképet, illetve rövid leírást tartalmazó, fényes papírra nyomtatott igazolólapot, majd 7:05-kor nekivágtunk a gyaloglatnak, a S- jelzésen.

A Horgásztóig (első ep.) Albertirsa utcáit róttuk. A tó nagyon hangulatos hely, a zsineget áztató néhány horgászt azért kezdtem sajnálni,hiszen utánunk még bőséggel jöttek túrázók arrafelé... A tó és a 4-es főút között átvágtunk a Gerje-patakon, illetve egy vizenyős részen - itt raklapok, illetve pallók segítették az átjutást - a 4-es úton meg polgárőrök - köszönjük!

Az út túloldalán a 30-as és az 50-es táv balra megy tovább a S- jelzésen, mi pedig (a 10-es mezőnyével együtt) jobbra. Jelzés (sárga virág) nagyjából van - azért jó, hogy van velünk olyan, aki már ötödször van itt. Kicsit később, egy kellemes dombocska leküzdése után kiérünk egy szebb napokat is látott aszfaltos útra. Szerencsére az aszfalt nem tart sokáig, jobbra befordulunk a szántóföldek közé, a kellemesen nedves, puha földútra. Egy vízmosásba lemenve, balra, a  Golyófogó völgy felé fordulunk. Itt újabb ep, kapjuk a bélyegzést, picit lóbálom a fényes lapokat, mert nehezen szárad rajtuk a festék...

A szép völgy után újabb pont, itt szétválik a 10-es (bő 13km) és a 20-as táv, az előbbi aszfalton visszamegy Albertirsára, nekünk azért még van azért némi gyalogolni valónk (eddig 9,3km, 1:20 menetidővel - jól megy...). Ezen a ponton kapunk egy-egy almát, amit menet közben el is rágcsálok.

A Hársas ep-n palackos ásványvízzel kínálnak, amit köszönettel elfogadok. Itt találkozunk a 30-as és az 50-es táv útvonalával, és ismét a S- jelzést kell követni. Szép erdős szakasz következik, itt-ott azért egy-egy pocsolya már mutatja magát, de még nem vészes.

Az idén utolsó ep. a Nyíki-tanya előtt egy békésen legelésző birkanyájat mellőzünk - beszélgetni nincs idő, talán majd legközelebb :) A Kisasszony-völgyig nincs is nagyon gond, bár egy-két faltó-falig pocsolya már itt is szembe jön, a szőlö/gyümölcsös mellett aztán sorra kerülgethetjük a sarat/vizet - végülis a héten azért bőven volt eső, úgyhogy csodálkozni semmiképp sem szabad ezen.

A gyurgyalagosnál lefotózom a tájékoztató táblát, és robogok a társaim után. A 4-es úton az átkelést itt nem biztosítják polgárőrök - pici belekocogással azért sikerül - némi földút, majd aszfalt, strand, cél: 10:10 a pontos idő. Igen, most siettünk.

A célban nagyon szép emléklapot kapunk a kitűző mellé, majd egy-két szelet zsíroskenyér-lilahagyma-uborka  kombó után hazaindutunk.

 Szép, dombvidéki túrán jártunk, kedves pontőrökkel, úgy gondolom, jövőre ismét jövök.

(Fényképes beszámoló: Túrablog)

A  tegnapi Sárga 70 után rövid levezetésnek szántam ezt a 12km-es sétát - az is lett. Mármint rövid, hiszen két órán belül sikerült körbeérni a parkerdőben kijelölt útvonalon, és begyűjteni a második teljesítésért járó kitűzőt és oklevelet.

Jónéhány ismerős, van, aki duplázott - én sajnos késő értem a rajtba, így nem volt rá lehetőségem - pedig az MVTE-éremnél a megtett km-be is duplán számítana; nem mintha a tervek szerint ne jönne össze az aranyhoz szükséges táv :) A késői rajtnak volt egy másik mellékhatása: lemaradtam a 2. ponton kínált sütiről is.

Sajnos most is sok felégetett foltot lehetett látni az erdőben - teljesen mindegy, hogy gondatlanságból vagy szándékosan - a felégett aljnövényzet, a megégett fák látványa mindenképp elszomorító; a természet azonban élni akar, szinte alig látszott a tavalyi tűz nyoma.

A séta után a célban zsíros, illetve margarinos kenyér, téli szalámi, savanyúság, csoki, szörp várta a hosszú és nehéz menetelésben megfáradt és kiéhezett :-))  túrázókat - csipegettem picit, aztán elindultam haza.

(Túrablog)

Sárga 70 - avagy készülődés a k100-ra - rövid beszámoló (helyett)

Első teljesítés, az éjszakai részen -még- ismeretlen szakaszokkal. Nehéz a döntés, hogy korábban induljak, és sokáig menjek sötétben, vagy később, és egy esetleges elkavarással kicsússzak a szintidőből? Minthogy saját tempóban (antiszoc. üzemmód) akartam végigmenni, így a késői indulást választottam - bíztam abban, hogy 20-30 percnyi elkavarást be tudok hozni a kora reggeli szakaszon.

Esztergomból kifelé madárcsicsergés, a Vörös-kereszt után fényvisszaverős lapokkal bőségesen megszórva az útvonal - nem lesz itt gond - nem is lett, kellemes éjszakai séta, bár Klastrompuszta előtt lefelé... Nos, azt nem fogom szeretni :)

Csévi-nyereg előtt köszönt rám a hajnal - és a madárdal betölt mindent. Csodálatos élmény, az egyszer biztos. A napkeltét a Fehér-hegyi emelkedő előtt, a kerítésnél csodálhatom kicsivel  később.

A Mónika italboltban lévő ponton egy-két szelet kenyér reggeli gyanánt, meg pólócsere (jó ötlet a túrapóló). A lakott területről igyekeztem gyorsan kijutni, hiszen az Antónia-ároktól már ismert útvonal, "hazai pálya" következett.

Az ismerős terepen a természet élvezete részben átadta a helyét a sportteljesítménynek - a cél ezen a túrán elsődlegesen a fizikai tesztelés volt a k100 előtt.

Hűvösvölgyig kényelmesen megvolt az ötös átlag, onnantól elkezdtem az órával versenyezni. Nagyszénászugnál szinte életmentő volt a frissítőpont, a Huszonnégyökrös-hegy ösvénye hosszabbnak tűnt, mint máskor...

A kényszerű aszfaltos szakasz után jó volt beérkezni a célba, megkapni a díjazást, ismerősökkel beszélgetni...

Nagyon jó hangulatú, kellemes túra volt, sikerült jó tempóban, mégsem belehalósan megcsinálni - köszönet mindenért a szervezőknek, mindenkinek, aki dolgozott a túra sikeréért!

(Bővebb beszámoló: Túrablog)

A túra távja az itiner első oldala szerint 15, a belső leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelező" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendő... no nem a sorakozást, azt nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külső lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, előzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerős vashíd után kellemes emelkedő, majd némi aszfalt van műsoron. Szalagozás helyett A7 méretű lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.

A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.

Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdőtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegővel.

A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég vole a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következő ep.

A válasz megvan, gyerünk tovább. Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)

Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idő is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következő fontos momentum a S-S+ elégazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondolatk a szervezők...

Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erős. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idő-tömeg összefüggéséről :-)

A célban újabb élyegzés, időadat, szokásos "sehovabenemférő" emléklap, illetve hűtőmágnes vagy kitűző. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokáso szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lilahagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezők, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévő kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövőre is itt leszek :)

(Bővebben: Túrablog)

Gyors és rövid beszámoló - majdnem szintidőn belül.

Hajnal 4-kor indultunk Bp.-ről négyesben (Krysta, tzh, Tajhamer és jómagam), megcélozva a legkorábbi lehetséges rajtot. Sikerült bőven időben érkezni, így lehetett fagyoskodni a 4-5 °C-os levegőben kb. fél órát reggel 6-ig, amikor a szokásos térképes kartonnal felszerelkezve elindulhattunk egy méretes tömegrajttal.

A rajt után ki-ki saját tempóban ment - tzh-t csak a célban láttuk viszont :) Bár tartottunk a sártól, ez a félelem egy-két hely kivételével nem jött be, úgyhogy a terepre nem lehetett panasz. Ugyanígy a pontokon is minden flottul és gyorsan ment, legalább ketten bélyegeztek, így sorállásban nem volt részem.

Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Héreg előtt volt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem volt vészes, mint ahogy a bányahegyi szolíd emelkedő sem. Mármint a talaját tekintve, ez utóbbira azért elment bő 20 percem...

Vértestolna előtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) azért volt egy szakasz, ahol látszott az időjárás nyoma, szerencsére korán indultunk, nem tudom, mi lett ebből a szakaszból a végére....

Az etetőpont a szokásos kínálattal (zsíroskenyér, hagyma, ballonos szóda) készült, itt némi energiapótlást azért elkövettem, majd sétáltam tovább a K- jelzésen.

A Kisréti vadászház előtt becsatlakoztak a rövidtávosok, úgyhogy emelkedő ide vagy oda, előzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévő pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Rongyolás lefelé a lépcsőn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - ők kocogtak nem is keveset. Picit később befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem, aztán hol én értem utól őt, hol ő engem - mint kiderül, 29-szeres teljesítő - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erősen sárga kitűző - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.

Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtőzünk, beszélgetünk, majd irány haza.

Krystáéknak köszönöm a fuvart.

(Bővebben: Túrablog)

A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, még a kisboltba is volt időnk elmenni a nevezés előtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezők a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)

Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebből az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :) Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási időnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán... Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)  Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betűt kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idős úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)

A Hűvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíroskenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betűt is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...

A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontőrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelző oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.

Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzőlenyomat jár... Viszont a Huszonnégyökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörű, az idő kellemes - a lefelé vezető aszfalt már kevésbé...

A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függő a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért.

(Bővebben: Túrablog)

Triplázós hétvége, első kör  - Gyermekvasút 10, kötelezően 2 órán belül.

A rajtnyitás előtt érkezem a Gyermekvasút végállomásához, leparkolok, kiszállok a kocsiból, majd gyorsan vissza - randa hideg szél fúj, rajtam megy csak egy vékony polár van a pólómon... Háromnegyed nyolckor azért odamegyek a rajtba, bőven gyülekezünk már - a rendezők csodálkoznak is, hogy mi ez a sok ember, pláne a 10-es távon így a rajtidő elején... Aztán elmondja valaki, hogy duplázásra készülünk sokan.

Aztán a sorban kapjuk az infót, hogy a Város peremén túrára 10 után is lehet nevezni, azaz nem kell annyira rohanni - mi azért nekiiramodunk, Adri és Petami társaságában. Aztán a Z--on máris szétszakadunk, a fülemet ugyanis rettentően zavarja a hideg szél, úgyhogy igyekszem mielőbb túlesni ezen a szeles szakaszon.

A Normafánál pont, majd a Szákelykapu alatt át, és robogás le, Makkosmáriára. Itt a második EP, ezen is gyorsan túl vagyok, futás tovább. P- S- Szépjuhászné, Nagy Hárs-hegy (no, itt még fogunk ma járni...), Hűvösvölgy, cél: 9:45.  Kitűző, emléklap, a zsíroskenyér-hagyma szolgáltatást későbbre hagyjuk, hiszen jövünk még erre ma :)

(Bővebben: Túrablog)

Új túra a naptárban, része a Budapet-kupának, ráadásul triplázós lehetőség a hét végén -- menni kell.

Reggel 9:20 körül értem a rajtba, leszurkoltam a kedvezményes 700 Ft-os nevezési díjat, kaptam egy A4-es színes térképet, illetve egy több oldalas útvonalleírást. Mindkettőre szükség is volt, hiszen az útvonal nem a jelzéseket, hanem a határköveket követi, így aztán a terepen lévő szalagokkal együtt adták meg azt a segítséget, amit az ember elvár egy szervezett  túrán. Az itiner mellé járt még egy lap, amin a betűkkel megjelölt határköveken lévő betűket kellett gyűjteni, amiből a végén valami értelmes jön majd ki.



A rajt után sok-sok aszfalt, nem kevés szinttel, majd PT jelzés, aztán egy pont "1" számmal jelölve. No, ezt benéztük picit, ez ugyanis nem az 1. EP, hanem a betűgyűjtögetés első karaktere volt :-) Innen Petamiékkal megyek tovább, bár azt terveztem, hogy antiszocc-rohanós módo teljesítem a gyaloglatot, de nem így történt... No mindegy.Ürömhegy, ismét aszfalt, most épp lefelé - beton és aszfalt rengeteg volt, de ez van, ha a határköveket akarja az ember követni.

A vasúton átkelünk, a pont balra, eléggé messze található - emberes pont, matricát ragasztanak. Kicsit később szembe jön az "éneklős autó" -- veszünk jégkrémet, ha már lehet, és gyorsan el is rágcsáljuk, hiszen az idő nagyon jó. A Falsok(k)ról ismerős laza emelkedő megfogja a fiatalokat, én "öregesen" egyben felcaplatok a KZ jelzésig, csak a 3. ponton állok meg, hogy rögzítsem a lapomon, hogy itt jártam - a bólyára felírt két betű felírásával.

Fent megvárom az ifjakat, közben egy család, két kicsi gyerekkel is érkezik - igen, ők is határjárnak - ott szóban, de innen is gratulálok a gyerkőcöknek, nem egy könnyű túrán jártak ma!

Innen a HHH-ig bekékülünk, Virágos-nyeregnél dupla pont: előbb matrica, majd picivel később bólya felirattal és zsírkrétával. A Vihar-hegyet felfelé szintén igyekszem tempósan leküzdeni - ez is sikerül, könnyebben, mint lemenni a Vihar-hegy nyergébe... Fölfelé megintcsak hasznos segítség a bot, közben persze folyamatosan sasoljuk, hogy hol, merre vannak határkövek, hol vannak betűk, amiből azért már kezd kialakulni az elrejtett szöveg :)

A Kc-ről az Újlaki-hegy előtt teszünk egy kitérőt, hogy egy újabb határkövet érintsünk, majd a S- (mintha jártam volna erre valamikor...) jelzésen fel az Újlaki-hegyre, szintén pont, majd tovább a S- jelzésen gyakorlatilag a Határ-nyeregig. Itt picit hűvösre fordult az idő, és egy-két csepp riogatót is kaptunk fentről, de megúsztuk... A Homok-hegyre szépen mutatta a szalag a letérést (már tegnap is...), pontban 13:00-kor került a lapra a "KO" felirat.

A kékre csak picit mentünk vissza, utána a reptér mellett kaptunk még egy pici földutat a talpunk alá - innen ugyanis egy jódarabon ismét aszfalton/betonon kellett gyalogolni.

Hűvösvölgybe a "szokásoshoz" képest kintebb érkezünk, de előtte egy EP, ahol dobozos almalé és sport szelet az ellátmány. Átvesszük, aztán megyünk is tovább, némi emelkedővel a Fazekas-hegyre. Ha Fazekas-hegy, akkor Villám utca, viszont a folytatás nem a Gyermekvasút nyomában túráról ismert kényelmes séta föl a Hárs-hegyre - jófajta aszfaltkoptatás meredeken föl... Majd' mint az elején a Péter-hegy előtt... No, ezt nem fogom szeretni, az egyszer biztos...

Adyliget,   a játszótéren egy újabb határkő, de megyünk tovább, hiszen van azért még előttünk táv is, meg némi szint is, bár ez utóbbi "csak" a S+ jelzés fel a János-hegyre (nagyjából...)

A Csacsi-rét (nem tévedés, ezt is így hívják) parkolónál van a következő emberes pont, (de előtte még zsírkrétázunk egyet) itt kaphatunk vizet - nekem épp elfogyott a másfél literes ivólevem, úgyhogy kérek belőle, aztán gyorsan elléptünk.

A Korányi után nemsokára elértük a 14. EP-t, itt én több okból is elbúcsúztam, és kocogósra vettem az iramot a maradék néhány km-re, igaz itt-ott azért meg kellett még állni betűt gyűjteni, illetve a hátralévő kép EP-n. Az utolsó a János-hegyen volt, picit szerintem rossz helyen: ugyanis aki a jelzés felől érkezett, az nagyon nehezen vehette észre.

A célba szintén pici beton/aszfalt beiktatásával értem be, 15:29 került az itinerre, egy szép emléklap, illetve kitűző a tasakba - aztán gyorsan elrobogtam a buszhoz, így az ellátásról nem tudok nyilatkozni.

Pro: Új útvonal, szép útvonal, nehéz útvonal.

Kontra: Sok aszfalt, érzésre (jóval) több szint, mint amennyi a kiírásban van.

Jövőre azért ismét jövök, ha lesz rá módom, mert kellemes erőpróbának tartom, úgy fizikailag, mint szellemileg ezt a gyaloglatot.

 (Bővebben: Túrablog)

Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)

Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sokmindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)

Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.

Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.

A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.

A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz...

Az volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyunk normálisak" megjegyzés :-)

A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle...

A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.

Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk b+ rövidítéssel körülírható gondolat...

A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolíd permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.

Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...

Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - végülis vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet.

Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/

Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.

Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk/poénkodunk Petamiékkal. Újabb ismerős ;) érkezik, épp jókor, gyorsan átveszi ő is a díjazást, és együtt indulunk a buszhoz.

(Bővebben: Túrablog)

Megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.

Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést.

Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag. Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.

A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra.

Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.

Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához.

Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.

Tovább lefelé Z-, lépcső... 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa.

Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.

A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...

A Libegő 11 résztvevőivel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.

Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.

Igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell.

Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.

Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, de aztán hagyom, és lesétálok az autóhoz, és indulok haza.

(Bővebben: Túrablog)

Negyedszer indultam el ezen a túrán, részben azért, mert Bubu megemlítette a teljesítménytúra topicban, hogy első kézből származó infó alapján nem elírás a túranaptárban a jelvény a Bia 25 mellett, részben meg azért, hogy az ominózus követ immáron harmadízben rituális megtiprásban részesítsem :) (előzmény 2007-ből) No persze maga a túra is szép, relative :) kellemesen eloszló szintekkel, és ilyenkor bizony már "nagyon tavasz" szokott lenni.

Reggel kissé kevés alvás után kevéssel nyolc előtt parkolok le Biatorbágyon, majd pikk-pakk nevezek: A nev. lapot többen osztogatják, 3-4 autónál lehet nevezni, sor csak az első kocsinál van :)

rajtszám 427., pontos idő 8:10.

Mondhatni szokás szerint megkocogtam az aszfaltot, aztán a magánterület elkerülésénél utólértem Nagyondinnyét és Jámbort, úgyhogy lőttek az "antiszociálisan befordulok és tolom, ahogy a csövön kifér" túrának - persze ez cseppet sem okozott gondot, sőt.

Az első emelkedőn egy szuszra tolom fel magamat, tempóbeli különbségből adódóan picit ráverek Dinnyére, aki szabadkozik - nem kell, nálam van némi súlybeli előny :)

Innen csak eg macskaugrás a túra egyik fénypontja következik: a Kő-orr, ahol Vagdalthús hozzá illő :) frissítéssel fogad, a poharakat kötsögfa-jelleggel :-) egy bokor ágaira rakja ki. A frissítés első osztályú, bár csak módjával kóstolok, hiszen kell a józanság - legalábbis a túra utánra :-)

Az ominózus követ meglelem, kap egy-két apró rúgást - minthogy ez a harmadik volt, így megbocsátást is.

A lefelé menetben előzök, beleakad a cipőmbe egy nagyobbacska ág - bottal vagyok, sikerül elkerülni a pofára esést, bár picit visszafogom magam.

Lejtő után emelkedő jön, tartja az örök igazság, itt sincs másként - ismét  a gradiens-túrázást (esésvonalon fölfelé) élvezhetjük - picit talán durvább végződéssel, mint a Kő-orr előtt.

Innen aztán barátságos erdei séta, majd egy balos (emberbaráti okból, hiszen előttünk újabb meredély látszik, bár ami késik, közeledik...), utána jobbra tartunk, és ismét emelkedünk picit - Dobogó-hegy, EP. 9:12. Konstatálom, hogy 5.72km/62 perc, ergo jól jövök/jövünk. Dinnyéék öt perccel előttem indultak, úgyhogy nekik is baráti eddig az átlaguk - teljesen enjoy módban gyalogolva.

Alig lépünk kettőt-hármat a beszélgetés közben, már ki is érünk Sóskút fölött az erdő szélére - repül az idő, bár inkább a kilométerek, hiszen a csokis-ásványvizes pontra, Sóskút déli csücskére 10:10-re érünk, ami nekem pont két óra (11.27km).

A frissítést elfogyasztjuk, majd indulunk tovább. Átvágunk Sóskúton, felmegyünk a kálváriára, pecsételés, én leveszem a pulcsit, pakolászok, majd Dinnyéék után eredek.

A lejtő után utúlérem Jávor Zolit, váltunk pár mondatot, aztán a Benta első hídja előtt közösen csodálkozunk rá azokra, akik jobbra átmennek a hídon, mikor balra ott fityeg a szalag, szemben ott virít a jelzés...

Dinnyéék itt várnak, együtt indulnánk tovább, azonban én a lovas centrum bejáratát megörökítem, úgyhogy ismét lemaradok.

Rafterhez csatlakozom (itt tudjuk meg hogy ő Rafter, én meg ZE...), csevegés közben ismét csak gyorsan peregnek a kilik - már az erdészház mellett járunk :) Ismét fotómegállást tartok, aztán fölfelé a völgy oldalában a "pont jó" emelkedőn tolom, ahogy a csövön kifér a többiek után.

A Nyakas-kő EP-nél (11:35 van) Dinnye szőlővel kínál minket - le van szépen szedve a fürtről, úgyhogy csak markolni kell :) 2-9 szemet betermelek, majd a bélyegzés után elég szerencsétlen időpontban indulunk Jámbor után egy nem túl gyors csoport közepén. Szánom-bánom, egy vízmosta ösvényen ismét esésvonal-menti gyaloglással előzök, de legalább hamar letudom ezt a nagyjából (de csak nagyjából!) utolsó szintet.

Fönt, a szirt tetején a kilátás a szokásos (vagyis pazar), Páran találgatják, hogy mi az a település jobbra lent :) Igen, az Bia - elég megnézni az itiner belső oldalán lévő színes térképet...

Némi szintet még kapunk, később az Iharos oldalában lévő ereszkedésben kapunk hozzá egy kevés sarat is.

Innen a Szily-kápolna egy nagyobabcska ugrás, 12:20, itt műzliszeletet kapunk a bélyegzés mellé. Az órára nézve kényelmesen tartható a terv, azaz öt órán belül teljesíteni a túrát, hiszen innentől van egy kicsi lefelé, majd jön a lőtér,  megkerüljük a focipályát...

Utána viszont egy méretes béka keresztezi az utunkat már az aszfalton - fotózok, és megvárom, míg átugrál, illetve mászik  a túloldalra, ahova indult - kár lenne, ha egy autó kivasalná szegényt. Ezzel persze megy az idő, úgyhogy kocogva eredek a túratársaim nyomába.

Gyalogos híd, ki a főútra, majd jobbra vissza a célba - 12:40 kerül a lapra érkezési időként, azaz 4:30 lett a vége.

A díjazásról.

nem szoktam kiemelni, de itt most kivételt kell tennem. Ha egy szóval kell jellemeznem, akkor csodálatos. Az emléklapot már korábbról is ismerheti az, aki járt már ezen a túrán, a jelvény viszont az év egyik legszebb jelvénye - megkockáztatom, hogy a legszebb.

Szedelőzködés után Dinnyével és Jámborral beülünk az autóba, és irány Budapest, ahol az egyik utcai hőmérőn 21°C-t látott Jámbor - teljesen hihető, hiszen a reggeli randa felhős-borult ég után napközben pólós-rövidnadrágos idő lett. De mi lesz így nyáron...?

(Túrablog)

Kincsem 25 - először

Reggel felszedtem Andrást, Pannit és Tihamért, úgyhogy telekocsival indulhattunk útnak Tápiószele irányába. M3, M0, 31, 311, aztán Tápiószelén le is parkoltunk kilenc előtt valamivel - a 31-es utat egy jó hosszú szakaszon felmarták, 40-60 közötti korlátozások, két helyen váltakozó irányban haladó forgalom lámpa irányításával...

Gyors nevezés, rajtszám 791, idő 9:00. Az útvonal leírása egy oldal, mellette a margón ott van, hogy az adott szakasz milyen jelzésen halad - szerintem jó ötlet. Van továbbá térképvázlat is, bár részben a tömeg, részben a csapatban lévő nem első bálozók jóvoltából egyszerű az útvonal követése.

Tápiószele tipikis falusi utcái után a Hajta-parton megyünk tovább, sok a fiatal, sajnos sok közöttük a dohányos is - minket mondjuk nem zavar, hiszen "nem sietünk", ergo sorra előzgetjük őket :)

Látok két csettegőt, ezeket a barkácslelemények garmadát tartalmazó gépeket le is fotózom gyorsan. Picit távolabb széles, belvíz miatti tavat kerülünk ki. Balra házak, jobbra víz, előttünk-alattunk gyalogösvény szélességű út. No, itt sem használhatják az autókat azok, akiknek épp van...

Egy balkanyar, némi további séta, és elérkezünk az első EP-hoz, kerek 6km, 10:03 kerül a lapra... Nem sokkal később jobb kanyar, majd üdülötelepre érünk - nekem teszik egyik-másik ház, csend, jó levegő, nyugalom - csak a hegyek, vagy akár méretesebb dombok hiányoznak... Mi tetszett ebben Petőfinek...? No mindegy, de gustibus non est disputandum...

A második EP-n kisdobozos fehér szőlőlevet kapunk, a dobozra rákerül a rajtszám is - a végén ugyanis sorsolásra kerül sor. A jelzést követve indulunk tovább, a táj változatos, legelő, szántó, erdő, a terep viszont eléggé "egysíkú" - de milyen legyen egy alföldi túra?

Nemsokára feltűnik a távolban a lovaspark, addig persze el kell haladni egy disznókarám mellett is - Tápiószelén a szarvasmarha, itt a disznók szagával lehetett közelebbi kapcsolatba kerülni - nekem, falusi levegőn nevelkedett emberként semmi gond, de volt, akinek egyszerűen csak "büdös" volt :)

Nem sokkal később balra betértünk a lovaspark felé, ahol érkezési idő/bélyegzés plusz csomagolt nápolyiszelet (a csomagolásra itt is rákerült a rajtszám) után mehettünk sorbaállni az önköltséges ebédért. Sorállás közben Dinnye lencsevégre kap mindenkit, aztán Pygmea jön Tihamért is lefotózni - a dokumentálás az fontos :-))

A választék Sima gulyás, babgulyás, marhapörkölt szürkemarhából, illetve sült csirkecomb (rizs vagy főtt krumpli), kenyér, savanyított karfiol(!). Kérek egy nagy marhát :) a kenyérből, savanyúból szabadon lehet vételezni, úgyhogy fogok mellé két szelet kenyeret meg egy nagyobbacska karfiolrózsát, majd letepeledünk Dinnyéék helyére. Előtte üdvözlöm Jámbort, Cejas a másik asztalnál, később befut Vándorcsillag is...

A pörkölt marhajó volt :-) némi pihenés/pihegés után azért továbbállunk - az indulási időhöz 12:05 kerül, azaz kerek negyven percet töltöttünk itt. Sajnos a szamarak a karám másik csücskébe vonultak, úgyhogy "családi fotó" :-) nem készült, majd legközelebb, ha erre járunk...

Hosszú egyenes szakasz következett, majd a változatosság kedvéért derékszögben balra fordultunk, és nemsokára a 4. EP-n találtuk magunkat.

Beszereztem egy Cartographia kupa igazolófüzetet, meg bele az első bélyegzést, hiszen ezért (is) jöttem :-)

Ebola is befut, majd a főrendező, Lipák István körbejár gratulálni - két tombolahúzás között...



A hangulat nagyon jó, tényleg látszik, hogy szívvel-lélekkel csinálja a nem kevés számú rendezői/közreműködői csapat. A díjazás tetszetős, még kétszer kell jönni, hogy jelvényt kapjak - a következő két évben március 3. szombatja biztosan foglalt - csodás a búrkifli a célban, nagyszerű a hangulat egy laza, sétálós tavaszi túrán.

(Túrablog)

Ismét itt van március idusa, és én ismét a Gyermekvasút nyomába eredek :) Panni a Cartographia kupa miatt a Népek tavasza túrát választotta, úgyhogy most siethettem kedvemre :-)

A rajtba fél tíz után nemsokkal érkezem, és megdöbbenek: nincs sor. Semmilyen sor nincs - na ja, négy asztalnál folyt/folyik a rajtoltatás, a tavalyi módszer szerint: a nevezési díjak listája kirakva, kapunk egy cetlit, amire ráírja az ember a nevét meg a fizetendő összeget, majd ezt leadva és befizetve kézhez kapja a pecsételőlapot és a vaskos füzetet.

Rajtidőként 9:50 kerül a lapra, én azért felírom a pontos időt is: 9:42-kor lépek ki a váróteremből. Z-, Svájci út, lépcső, majd jobbra, ahogy kell, a Széchenyi kilátóig, illetve az előtte szerénykedő Széchenyi-emlékig.

Bélyegzés, majd Adrival és Petamival indulunk az Apáca-rét, illetve a Z3 jelzés felé. Tömeg az azért van, előzgetünk, a Kápolnánál szerencsére csak 2-3 túrázó van előttünk.

Tovább lefelé, majd a Farkas-völgyben a változatosság kedvéért fölfelé :) Sár, truty az van bőven - meg túrázó is - szeretnék jó időt menni, így Adriékat elhagyom, és vad előzésekbe kezdek - nem nagyon számoltam, de száz fölöttre saccolom az itt megelőzött andalgó, sétálgató, bóklászó, sarat kerülgető túrázók számát.

Ezzel az előzgetéssel szerencsém volt, Normafa állomásnál sem kellett szinte semmit sem várni, és máris roboghattam tovább Csillebérc felé, a Hol a következőn is használt útvonalon.

Csillebércen az előbb említett túrához hasonlóan sor fogad, de itt sem kellett 3-4 percnél többet várni a bélyegzésre. A vonat elhaladását azért megvártam, majd ahogy azt kell, irány a vasút mellett a Z+ jelzésig, majd azon fel, szépen, át a székelykapu alatt, ahogy a jelzés mutatja... Már akinek mutatta, sokan jöttek "szokás szerint" az aszfalt felől..

Meredeken le a Z- jelzésig (hmmm.. mintha jártam volna már errefelé valamikor...), majd a zöldön le a Disznófőig, meg vissza... Csak hogy a szintet összekaparjuk valahogy :) Közben persze a szép tiszta időben megcsodáljuk a Mátra távolban tisztán kivehető vonulatait...

A "túloldalon" tempósan lerobogok Virágvölgy állomásig, bélyegzés, kis pohárka tea, de többre most nincs időm, megyek tovább Makkosmária felé. A leírásból kiderül, hogy az állomással szemben lévő épületben oktatótermek bérelhetők :) Ezt jó tudni.

Makkosmáriánál bélyegzés, jelzésváltás a piros sávra, egészen Jánoshegy állomásig. Itt azért kell sorakozni picit - viszont amikor megérkezek, épp akkor indulnak Marjanék tovább - no, akkor a lépcső után elcsípem őket :-)

Így is lesz, azonban egészen más a tempónk, ráadásul munka miatt kap egy telefont (na ja, a németeknél nincs ma ünnep...), úgyhogy nekiiramodok fölfelé.

A P- lépcsőjét is sokan "disznek" tartják sajnos, és szemből támadják a kilátót, én lépcsőzök, a kilátóba felmenetelt azonban kihagyom, ha már az alsó szinten rendezkedett be a két pontőr.

Az óra pontban delet mutat, úgyhogy öt perc pihi, szerelvény-igazítás, egy izólötty lecsusszan, némi csokival kísérve, aztán indulok tovább, mert a Hárs-hegy még előttem van...

A Hárs-hegy megmászása előtt azért Szépjuhászné állomáson nem hagyom ki a bélyegzést :) utána viszont a kellemesen emelkedő S- jelzésen felcaplatok a kilátóig. Nem, nem jobbra a sziklás direkt ösvényen, hanem balra tarva, a jelzés kunkorát is megcsinálva. A kilátónál a kispisták tömege áll jobbról sorban, én balról érkezek, és kapom a sor előtt a bélyegzést. No, innen szinte csak lefelé, bár a Bátori-barlang előtt/mellett azért jó, ha van az embernek plusz két lába, vagy legalább két botja, ugyanis csúszik. Nem kicsit, hanem nagyon. Szerencsére a hóban a "megszokott módon" balra ki lehet kerülni az ominózus lejtőt - vagy sorban állni a bejárat fölötti sziklán való átjutáshoz.

A Kis-hárs-hegyre egy gyors kitérő, fent szokatlan dagonya van, sor viszont nincs, úgyhogy ezzel itt is szerencsém van, mint ahogy a következő ponton, Hárs-hegy állomásnál is.

S-, Sc, majd Nagyrét  - 13:07-et mutat az óra, úgy túnik, sikerül jó időt menni idén... Egy eltévedt túrázó ("civilben" tájfutó) srác jön szembe: ez a pont kimaradt neki, pótolja, aztán korrekten ő is a Villám-utca fordítva nőtt lejtője :) felé jön. Fazekas-hegy, majd kocogósra fogom, hiszen szép kerek időt is lehet belőle csinálni, bár sáros itt-ott az út, de nem számít - jobbra fel a múzeumhoz, majd vissza a gyermekvasutas otthonhoz... 13:22-kor kerül a lapomra az utolsó bélyegzés, Budapest-kupa bélyegző - még épp, hogy látszik verzióban, emléklap, kitűző - gyorsan, pontosan, sorállás nélkül. Még kicseréltetem a tavaly tévesen kapott 4. teljesítésre járó kitűzőt, majd megyek enni (csirkepöri, tészta, uborka, kenyér, és egy kicsi sió almalé) - ez egy ilyen nap nekem, itt sincs sor :-)) (de sör se.. azt majd otthon :-))

Petamiék is beérnek négy órán belül, ő nyer egy üveg bort ezzel :-) A vonat kettőkor indul vissza, Adrival elbúcsúzunk, és vonatozunk egyet a rajtban hagyott autóhoz, majd irány haza.

A napsütés mellé társuló hideg szél, a terep télből tavaszba váltakozó képe "kettő az egyben" téli és tavaszi túrává tette ezt a rendezvényt. A régebbi beszámolókat visszaolvasva látszik, hogy a rendezés során odafigyelnek a problémákra, és igyekeznek azokat a következő alkalommal elkerülni, jobbá, gördülékenyebbé tenni a túrát - ez idén is sikerült.

Nagyon jó látni a sok gyermekvasutast, akik résztvesznek a szervezésben, sürögnek-forognak, reméljük a túraszervezésben később is számíthatunk rájuk!

(Túrablog, 2010.03.15. 17:05)

Tegnap este eldőlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc előnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerős, Marjan és két barátnője is feltűnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelődés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdősáv évről évre erősödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek előtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követően egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal később kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következőn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsőjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva.

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi időpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitűzőjét - szép, remélem jövőre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsőjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijeletésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán mégegyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitűző, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.

(Túrablog, 2010.03.06. 18:24)

2010.02.27.

Mit lehet írni egy most induló túramozgalomról? Pl. azt, hogy a már elkészült kitűzők nagyon szépek.

Ezek közül ma a solymári Szarka-vár kitűzőjét lehetett helyben begyűjteni, a Zöld túra keretében tett apró kitérővel . A választék sem kicsi, úgyhogy ezek után nemcsak magukért a várakért érdemes ellátogani a mozgalomban szereplő helyszinekre, hanem az ízléses kitűzők és emléklapok miatt is :-))

(Túrablog)

Tegnap "csepergett" az eső, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekből kifolyólag reggel kilenc előtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetőn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentő volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelőtt a Hol a következő-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erősen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végéről a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését előttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már előjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcső következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla előtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcső fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idő is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan előveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követően nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következő ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "ősi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja őket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tűrhető, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölöttig felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervező, így felcaplatunk a kitűzőért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.

(Túrablog)

Az idei cél a tavalyi 21 túrán megtett 683.6km és 21538m szint elérése/tartása volt: jelentem sikerült alaposan túlteljesíteni -- bár ebbe a Budapest Kupa is igen-igen belejátszott a maga 26 teljesített túrájával. Apropó, Budapest Kupa: A díjazásként kapott kupa nagyon tetszetős, méretét tekintve "épphogy" befér a polcra. Minthogy a díjátadóra elkészült a 2010-es kiírás/igazolófüzet, így a fogadkozásom ellenére beszereztem belőle hármat(!) -- a páromat és a nagyobbik lányomat túrafertőzendő :-)

Összesen harminc túrán sikerült kocogni/gyalogolni/vánszorogni, kiírás szerint 842km-t, és közben legyűrni 27364m szintet. Dupla hétvége idén hat alkalommal jött össze, ebből egy (HASE és Meteor21B) egy nap két túra módon.

Kezdés "szokás szerint" a Barlangtól Barlangig túrával (bár jövőre cél az MVTE érem, úgyhogy ezzel a szokással szakítani fogok, ha minden jól megy).

Amíg tavaly a leggyorsabb (és egyik legrövidebb) túra a Halmi dűlő volt a maga 12,4km-ével, idén az egyszeri rendezésű öt körös verzió érdemelte ki az év leghosszabb túrája címet -- a legrövidebb túra a Töki tökölő mini távja lett, a Hegedűs Róbert emlékséta mellett.

Leggyorsabban a gyermekvasút 20-at abszolváltam (6.18km/ó átlag), leglassabban a Falasok(k) seprése sikeredett, nagyjából 4-es átlaggal.

A legnehezebben teljesített túra talán a (tűző napsütés miatt) a Don Bosco volt -- a pontőrök, a szervezők viszont alaposan kitettek magukért, úgyhogy ez a túra bekerült a kedvencek közé.

A Budapest kupára koncentrálva idén más túramozgalom nem jött össze, év teljesítménytúrázója pontok bőven elegek az ezüst minősítéshez, úgyhogy elmondhatom, hogy idén is eredményes, szép túrákban és kellemes élményekben gazdag túraévet tudhatok magam mögött.

A jövő évi tervek...? Családdal Budapest-kupán hat minitáv, négy nagyobbacska séta, plusz a hosszabb kedvencekből annyi, amennyi belefér...

(Túrablog)

Új év, új lendület, új beszámoló... Úgy látom, felcsaptam a túra krónikásának :-)

A reggeli "alapozást" megadta a Farkastorki út felújítása, illetve az ott kialakult dugó, de legalább már tudtam, hova kell menni :-) A buszforduló környékén körbenéztem, majd inkább elmentem a célba az autóval, és visszagyalogoltam -- némi kocogással vegyítve... Ez utóbbit jól tettem, mert már épp pakoltak a kocsiba a rajtban lévõ rendezõk, de 32. indulóként, 9:30-kor elrajtolhattam. Ismét családias túra, de nézzük, mi szerepel a papíron... 49km, 1960m szint, 12 órás szintidõ. Nem, nem az útvonal változott tavaly óta, a kiírást pontosították, köszönjük -- így azért lélekben könnyebb rákészülni a távra. A kettéhajtott A4-es lap belsõ oldalán az ellenörzõpontok felsorolása, koordináták, a követendõ jelzés, illetve a nyitvatartás szerepel táblázatos formában. A táblázatban szerepel az egyes szakaszok hossza, illetve a szintadat -- nem vagyok telhetetlen, majd ha valahol érdekel, összeadom. Elvileg 12 EP lenne, de a 3. (Vörös-pocsolya), illetve a 10. (Vadaskerti emlékmű) áthúzva -- nem jutott oda rendezõ...

Virágos nyeregig K+, onnan S- (A Katonasíroknál a jobbra betérés totál benézhetõ, szerencsére elég gyakran járok erre, úgyhogy rutinból sétálok be a bozótban lévõ ösvényen, majd kocogósra fogom a tempót -- itt, az enyhén hullámzó S- jelzésen lehet menni.

A Rózsika-forrás után, a szokott helyen (balra a padon) van a pontõr srác, bélyegzek, érdeklõdik, hogy elõztem-e valakit, mert a 30-as számmal indult túratárs nincs, nélküle meg nem tud pontot zárni. Sajnos nem, mondom, beszélgetünk még egy kicsit, aztán megyek tovább.

A Zsíros-hegyen lévõ pont elõtt a szinte "kötelezõ" frissítés a Muflonban, majd irány az aszfalt -- Nagykovácsiba le a Z- jelzésen (temetõnél a balra kunkort nem kihagyva), utána meg a P- követésével meredeken fel a Vörös-pocsolyás hát felé. Az erdõben kellemes idõ, a tarvágásoknál izzasztó napsütés, minden esetre jól jön a fejemen lévõ kalap. A következõ pont a Fekete-fej tetején fogad, megkapom a 4. számmal jelzett bélyegzõ lenyomatát, majd indulok tovább, a Fekete-fej kellemetlenebbik oldalán lefelé. Meglepõen hamar lent vagyok a műútnál, a Hárs-hegy oldalában is igen hamar sikerül felkapaszkodnom -- kevesebb, mint öt és fél órája jövök, és nagyjából a táv feléhez, Szépjuhásznéhoz érkezek. Itt két pezsgõtabletta a frissítés - van C-vitaminos, Multi, Ca illetve Mg-tartalmú, én ez utóbbiból kérek, majd a csapnál lassan, több pohár vízzel nyakonöntözve szépen elkortyolgatom.

A felfrissülés után irány Makkosmária (S- majd P-), ötven perc alatt ott vagyok, a bélyegzés után pihenek egy picit (a Z+ elõtt nem árt), majd 20 perc alatt felcaplatok a csokispontra, a Z+ K körtúra keresztezõdéséhez, ahol két igen kedves leányzó adja a bélyegzést, illetve kínál csokival. Szívesen beszélgetnék, de szintidõ is van a világon, meg sokat ácsorogva nehéz újra elindulni, úgyhogy elköszönök tõlük, és tovább indulok az Erzsébet kilátó felé. Ott a változatosság kedvéért :) szintén két igen kedves leányzó õrzi a pontot. Itt is rövidre fogom a beszélgetést, szeretnék jó idõvel beérkezni, úgyhogy menni kell -- most sajnálom igazán a túra elején itt-ott elszórt 5-10 perceket...

Kevesebb, mint fél óra, meg némi kocogás után lihegve bár, de a Nagy-Hárs-hegyen, a kilátónál vagyok, és újabb ifjú hölgy által õrzött pontot találok -- igaz, õ egyedül teszi a dolgát. Némi túraszakmai beszélgetés után tõle is búcsút veszek, hiszen vár még némi gyaloglat rám... Innen a cipõm szinte magától követi a S- jelzést a Határ-nyeregig, ahol az utolsó jelzésváltással a K- következik. Az árpád-kilátónál a tavalyról megismert úriember bélyegez -- a lányok után vele kevésbé van kedvem társalogni :-)) pláne, hogy megemlíti, idén gulyás vár a megfáradt vándorra a célban. Ezt hallva gyorsan elköszönök, és suhanok tovább a kéken.

A Hármashatár-hegyre fel, illetve a Fenyõgyöngye utáni teljes szakasz a hab a túrán:6.6km, 350m szint, plusz két igen kellemetlen lejtõ... Minthogy ennek tudatában vágtam neki, így nekidurálom majam, és meg sem állok a Hármahatár-hegyen lévõ pontig, ahol már érezni a hűs esti szellõt, úgyhogy gyorsan indulok tovább. A Vihar-hegy nyergét most sem zártam a szívembe, de mivel hogy ott van, arrra visz a jelzés, hõsiesen átküzdöttem magam rajta, és egy túratárssal együtt ballagtunk tovább a jelsét követve egészen Virágos-nyeregig, ahonnan szolid lankának nem nevezhetõ ereszkedés vette kezdetét a Menedékház u.-ig. Itt valaki "tréfából" kirakott egy totál ellentétes irányba mutató nyilat, mi azonban (én a tapasztalat, a kolléga a GPS jelzése alapján) nem dõltünk be ennek, így nulla elkavarással benavigáltunk a célba. A célban kitűzõ, emléklap, fincsi és sűrű gulyás várt ránk, tea, ásványvíz társaságában, no meg az elmaradhatatlan zsíroskenyér, úgyhogy az ellátásra sem lehet panasz.

Köszönöm a szervezõknek a túrát, kár, hogy a Kinizsivel egy napon volt, nagyon valószinű, hogy más napon nagyobb résztvevõi létszám jött volna össze.

Úgy a rendezõi, pontõri hozzáállás, mint a túrán kapott szolgáltatás példaértékű, ráadásul tanulva a tavalyi túrából, a kiírás is pontosításra került, így jövõre, pláne, ha nem a Kinizsivel fog ütközni, akkor mindenképp szeretnék újra a teljesítõk között lenni.

Budai ötven -- 2009-ben

A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitûzõvel készültek a rendezõk, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentõs létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig. Elsõ pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az elsõ pistagyanús lehetõség eliminálva. A következõ pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a mûintézmény nyitva, rövid, kellemesen hûs frissítõ után indulok tovább, mert tudom, hogy a következõ ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felõli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hûvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyara most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzéstváltunk, bár a S- azért kísér minket. A zsíroshegyi pont elõtt szinte kötelezõ a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, illetve zerge a túra jelképe...). Ezt követõen pecsételés, majd a K- jelzést követve Nagy-szénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévõ tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jöb a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem õk bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz bõjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevû mûintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezitláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhetõ, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenõ érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újab területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva. Innen csak párszáz méterre volt a következõ pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendõ leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej elõtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit késõbb frissítek saját készletbõl, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanílyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig. A célban alkalmi kitûzõ, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idõvel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején... Nevezés a gyermegkvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételõlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentõs része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképrõl jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknai is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezõs pont egy "vaskályha", azaz fémbõl készült talán határjelzõ oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelõ válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhetõ, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcsõ le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcsõ fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdõ. Meg persze némi emelkedõ (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévõ levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/ Makkosmária elõtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom õket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok idõt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szembõl érkezõ P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ keresztezõdéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi P körtúra (P@?) merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tûzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelõhöz hasonló az is, aki rakja... A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férõ :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerûen felszeletelve), rajta a túra emblémájával. A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetõpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható. A vadasparki belépõbõl járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévõ jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.

(Túrablog)

Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi". Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegő alsó állomására rátalálni, és nevezni -- huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)

A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontőrrel is. Ezt követően fel a Libegő alatt a lépcsőn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol előttem utóljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhoyg vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...

A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végéről-közepéről vittek belőle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettő előtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegő alsónál kaptam a stemplit. A továbbútról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nakirugaszkodtam a következő körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.

A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévő felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban. A libegő tetejétől aztán jött a feketeleves, az a lejtő nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felső állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menő gyalogutat -- az csak a felső szakaszon meredek.

Negyed kettőkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsősort kezdtem picit utálni :) Felértem, pecsét, aztán még egy kitérő az János-hegyig tíz percben, és kettőkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.

Az oklevél, kitűző, meg egy humoros képeslap-féle begyűjtése, illetve a jól megérdemelt zsíroskenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegőt vettem igénybe.

Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne.