Túrabeszámolók
 | Tátika-Rezi |
| új túrabeszámoló rögzítése |
| tovább a kiíráshoz |
|
| jannesz | Túra éve: 2006 | 2007.10.29 19:24:33 |
|
| megnéz jannesz összes beszámolója |
Tátika-Rezi Hosszú Két Várút (2006. augusztus 12.)
Táv: 43,3km
Szint: 870m
Reggel 4:30-kor keltem, majd 5:30-kor indultam Balatonakarattyáról autóval. A Balatont a déli oldalról kerültem, ami ugyan hosszabb, de egyszerûbb megközelítését jelentette a zalaszántói rajtnak. Zalaszántón a rajtként szolgáló iskola könnyen felismerhetõ volt tájba nem illõ, modern-szocreál formájáról, így nem kellett sokat keresgélnem. Némi ügyintézés után végül bejelentkeztem a rajtnál.
7:10-kor el is rajtoltam, útravalóul egy darab almát kaptam, amit hamar el is fogyasztottam, már az elsõ métereken, hogy ne kelljen sokáig cipelnem. Ezután nem sokkal még Zalaszántón belül eltévesztettem az utat, kicsit többet mentem, mint kellett volna, meg többször megálltam tájékozódni. Ezért az elsõ részidõm nem sikerült valami fényesre, de nem baj, végülis az idõ úgyis csak másodlagos. A faluból kiérve szép volt a táj a reggeli ködfoltokkal.
A sztupa után gyorsan lehetett haladni, mert elõttem is mentek, mögöttem is jöttek, elõztek is, így nem nagyon kellett az útvonalra figyelni. Tátika várához az elsõ komolyabb emelkedõ, itt el is eredt az esõ, de hamar abbahagyta. Tátikáról lefelé dzsungel, helyenként embermagasságú gaz, bokrok, csalán, kidõlt fák, miegyebek. A Fekete-tó pici, de vadregényes.
Kiérve az erdészeti útra, koncentráltam a jelzésekre, mert itt volt az elválás a 15km és a többi táv között. Nem sikerült, túlmentem, majd vakon haladtam egy erdei úton, ami egy tisztásra vezetett, itt megérzés alapján átkeltem a tisztáson. Nem kellett volna. A turistatérképet elõvéve sikerült meghatározni a pozícióm (a tisztás jellegzetes formája alapján), természetesen pont a másik végén voltam, mint kellett volna. Visszatértem a kijelölt útra, szerencsére csak ezután jött a következõ ellenõrzõ ponz, ami egy papírra vetett szám volt egy „rémisztõ" fánál.
Itt hosszú sík mezei szakaszok voltak, majd egy, a tátikainál erõsebb emelkedõ Rezi várához, ez egy nagyon szép erdei szakasz volt, a fárasztó emelkedés mellett. Itt ismét eleredt az esõ, jobban az elõzõnél, fent a várban fel is húztam az esõkabátot, és az esõvédõt a hátizsákra. Utána el is állt.
Lefelé az út már nem volt annyira szép, murvás kocsiút, német rendszámú quad-osok kerülgettek(úgy tûnik náluk már nem lehet, ezért idejönnek "keletre", ahol mindent szabad). Innét vált kissé unalmassá a túra. Reziben kéktúra pecsétet kellett kérni a kocsmában, itt pecsételtem a váras igazoló füzetbe is. Jó minõségû a pecsét.
Utána egy darabon a kék jelzésen mentem a Zalaszántó-Keszthely mûútig, itt az összes további túrázó eltûnt a környékemrõl, mert a középtávon mentek, ettõl kezdve embert nem láttam a túrán a továbbiakban (a kivételeket majd jelzem). Onnan szalagozás, elõször egy napraforgó táblában (szalagok a napraforgókra erõsítve), utána egy teljesen keresztbe kasul benõtt árokban bozótharc az ágakkal, késõbb egy lágy talajú szántás, egy végtelennek tûnõ gyümölcsös, majd ismét virtuális pontõr (szám).
Vindornyalak elõtt ismét eleredt az esõ, megint kicsit jobban, kicsit hosszabb ideig, mint eddig. A faluban lakodalmas zene szólt az egyik házban, majdnem az egész településen lehetett hallani. Egy autó ment el mellettem, késõbb a falu vége felé jöttek vissza. Kérdezték merrre jutnak Vindornyaszõlõsre. Mondom, vagy arra amerre én, de az valószínû a jelenleginél sokkal rosszabb földút, vagy vissza a mûúton, egy nagyobb kerülõvel. Családdal vannak inkább a mûutat választják. Jó, fájdalmas búcsút vettünk egymástól, én mentem tovább a földúton. Egy kis idõ múlva megint autó, jönnek vissza, mégis inkább a kalandot választották, kérdezik, hogy elvihetnek-e. Nem. Úgy tûnik sikerült továbbjutniuk, mert többet nem láttam õket. Mentem tovább, az esõ elállt, majd Vindornyaszõlõs körül ismét eleredt most még erõsebben, és még tovább, mint eddig. Farmernadrágom csupa víz lett, ráadásul jelentõs oldalszél is fújt. A sok egyenes után végre egy 130 fokos jobb kanyar, kis emelkedõ, a bányához vezetõ aszfaltút, majd a bánya elõtt balra be az erdõbe, keskeny, kacskaringós erdei út, néhol pici patak mellett/át, ismét jelentõs emelkedés, esõ továbbra is esik. A hegytetõ közelében bazaltsziklák, kövek: a túra szerintem leglátványosabb része. Sajnos sötét is volt, meg esett is, meg fáradt is voltam, ezért fényképezéssel nem kísérleteztem. Hegytetõn még feljebb kellett mászni a csúszós, vizes köveken és ott volt az utolsó ellenõrzõ pont, két lány egy sátorba bezárkózva az esõ elõl.
Innen még egy kis emelkedõ, majd ismét végtelennek tûnõ egyenes szakaszok, Zalaszántó elõtt ismét aszfalt, itt egy tanyáról kiszökött földszintes kutya próbált meglehetõsen vehemensen inzultálni, de csúnyán nézhettem rá, mert végül eloldalgott. Néha futottam (érdekes, hogy itt már jobban esett a lábaimnak, mint a gyaloglás), hogy megnyomjam a végét, majd végül 9:19-es idõvel értem az iskola elé a célba.
Nem mondom, hogy nem fáradtam el. Egy idõre lemondtam a 100-as túrák terveirõl. Mindenesetre Sümegre már nem volt kedvem elmenni várat nézni, de azért Zalaszántón meglátogattam a Tátika presszót a kéktúra pecsétért a váras igazolólapra.
Képek és beszámoló |
| | | | |
|
| HEV | Túra éve: 2005 | 2007.10.26 14:22:17 |
|
| megnéz HEV összes beszámolója |
A Zalaszántó-i iskolában jól szervezett nevezés semmi tülekedés és várakozás nincs , sõt rögtön belekostolhattunk egy tájjellegû almába is, melyet a rendezõk adtak. Innen indult az összes táv, a mi 15-öst csináltuk. A rendezõk tájékoztatása szerint az útvonal nem szigorúan kötött a pontokat más alternatív utvonalon is lehet érinteni, de van egy szalagozott változat amit kiraktak és mindenki bejelölhette magának.
A jelzések jók bár valahol mégis letértünk róla mert a Sztupa-hoz végül is a szentély melletti meredek ösvényen érkeztünk meg. Ez egy nagyon szép Budhista megszentelt terület. A mellette lévõ bazárban Budhista kegytárgyak vásárolhatók.
Szép széles murvás uton mentünk le a dombról majd virágos rét és erdõszéle következett.
A Tátika váraknak az országut keresztezése után vágtunk neki a kék jelzésen egy kiszáradt kiépített forrás mellet indul az út. Az alsóvárat bár állítólag keresztezi az út nem tudtuk beazonosítani, a felsõ vár alatt volt a következõ pontunk, itt ropit osztottak . A várhoz érdemes felkapaszkodni bár éppen átépítés alatt áll de nagyon szép a kilátás a szemközti hegyen a távolban a Rezi vár is látható volt.
Az egykori nagy csatákra emlékéztetett a csatalovak által hátrahagyott "citromsáv" melyet egész hosszú szakaszon kellett kerülgetni:-)
A vártól vissza kell menni a pecsételõ helyig és innen egy hosszu de jól jelzett ösvényen visz tovább az út a Fekete tavat érintve , nagyon szép "bajuszos" öreg bukosben haladhattunk.
Néhány km-után ujra elértük a murvás erdei utat itt volt az elágazása az eddig együtt aladó 40-es és 25-ös túrának is, melyet jól kijeleztek a rendezõk.
Szép árnyas erdei uton haladtunk tovább, - két halomsírt is láttunk az erdõben,- egészen Zalaszántó széléig ahol még volt idõnk a román kori templom megnézésére is.A templom szépen helyreállított kár, hogy a tatarozás után a bejárat feletti egykori szép Napórát nem állították helyre !!!
A célban gyors és precíz kiszolgálás az elmaradhatatlan gratuláció és a megérdemelt jelvény sem maradt el mely a mi távunkon a Sztupá-t ábrázolja.
A rendezés jó, az itiner , a térkép vázlat és a szalagozás is kiváló volt, gratulálunk és köszönjük a szervezõknek a több mint 150 résztvevõ nevében is!
|
| | | | |
| padler | Túra éve: 2005 | 2005.11.27 11:16:27 |
|
| megnéz padler összes beszámolója |
A 40-es táv részadatai az itinerbõl:
táv(km) szint(m) jelzés
Zalaszántó 0 0 -
Sztupa 2,3 120 K
Tátika vár 6,5 340 K
Rémisztõ fa 11,2 350 K, szalag
Rezi vár 14,5 590 szalag, S
Rezi, kocsma 18,9 590 S
25 és 40 elág. 22,2 590 K
Ellenõrzõszám 24,8 610 szalag
Vadlány-lik-bg. 33,2 790 szalag
Sztupa elág. 37,7 810 K+
Zalaszántó 40,8 820 szalag
A 15-ös a Tátika alatti murvás útig együtt halad a többivel, onnét alapvetõen a K+-on megy a célig (összesen 14,8 km, 360 m szint). A 25-ös összesen 25,5 km, 620 m szint.
|
| | | | |
| padler | Túra éve: 2005 | 2005.08.22 16:38:09 |
|
| megnéz padler összes beszámolója |
Tátika – Rezi 15
9 óra körül érkeztünk Zalaszántóra. Az iskolával szembeni boltban történõ mozgalmi pecsétbegyûjtés (vár, román templom) után a hátsó bejáraton keresztül közelítettük meg a nevezés helyszínét. Senki nem volt elõttünk, így gyorsan elintéztük a procedúrát és egy alma felvétele után el is indultunk. Eddigre közel 200-an voltak elõttünk, döntõ többségüknek késõbb is csak a nyomait láttuk.
Zalaszántón hézagos volt a szalagozás (nem volt kötelezõ követni), de végül sikeresen kinavigáltunk a faluból. Kicsit megzavart, hogy az itineren említett rozsdás tartályt kerestem minden utcasaroknál, de ez az elágazás csak késõbb következett. A Sztúpához erõsebb emelkedõt követõen, egy szép erdei úton érkeztünk meg. Gyors pecsételés után körüljártuk az építményt, melyre egy festés lassan ráférne, majd a murvás kocsiúton, szép bükkösben folytattuk az utat. Ez idõvel erõsebben kezdett ereszkedni, majd egyenesen földúton, utána az erdõ melletti füves szekérúton haladtunk tovább. Egy újabb, ritkán használt szekérútra fordulva az elõttünk járók már letaposták a füvet, így érkeztünk meg a sümegi országúthoz.
Itt majdnem félrevezetett az itiner („átvágunk az aszfaltúton”), a valóságban szépen ki volt szalagozva, hogy jobbra, Tátikahidegkútnak kell menni. A letérésnél a forrás sajnos nem mûködik, szerencsére nem számítottam rá. A földúton haladtunk el két pihenõ személy mellett, akik utánam kiáltottak, így felismertem HEV-et és Csillát, akikkel még márciusban találkoztam egy túrán. Egymást kerülgetve haladtunk a Tátika csúcsáig, közben volt néhány keményebb emelkedõ, de nem volt olyan vészes, mint amire számoltam. A pontõr a K és a KL elágazásánál lévõ padon vert tanyát, és mindenkinek lelkesen magyarázta, merre kell menni. A kecskés pecsét mellé ropit kaptunk szolgáltatásként.
Felmentünk a várba, melyen dolgoznak, átbóklásztunk az anyaghalmokon a kilátási pontra, sajnos csak Zalaszántó irányába lehetett látni. Ettünk, majd visszaindultunk a pont felé. Lefele HEV-ék úgy elléptek, hogy legközelebb csak a célban láttuk õket, bár állítólag nem sokkal elõttünk értek be. A ponttól egy rendkívül susnyás rész következett néhány kidõlt fával nehezítve, azonban szerencsére az elõttünk lévõk ezt is letaposták. Jelzések és szalagok is voltak, de az utat a tt nélkül nagyon nehéz lett volna megtalálni. Végül leértünk a Tátika alján futó dózerútra, de innét még relatív sokat kellett menni a célig.
A jó minõségû útról az általam vártnál hamarabb le kellett térni, és elõször járatlan majd valamivel jártabb szekérúton mentünk a falu határáig. Ez elvileg a K+ volt, de a jelzés, illetve a kísérõ tanösvény pöttyök többször eltünedeztek. Az út során több halomsírt is láttunk, ami érdekesebbé tette a szerintem kicsit unalmas szakaszt. A falu szélétõl felbaktattunk a fõútra (Tátika és a cél között is lehetett kb. 50 m szint), majd már csak be kellett sétálnunk a célig.
A célban emléklapot és a Sztúpát ábrázoló kitûzõt kaptunk, a rendezõk gratuláltak és érdeklõdtek a véleményünkrõl is. Nekem összességében nagyon tetszett a túra.
Egy elsõbálozó
|
| | | | |
|
|
