| eddig | | 454 | túráról |
| 3223 | beszámoló |
|
| | 7 Mérföldes Tekergés - tél |
| |
| nafe | Túraév: 2009 | 2009.12.09 19:02:02 |
|
2x7 mérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 23,2 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintemelkedés: 675 m. (Az adatokban benne van a várnézés is. A vár 58 m szintet jelent)
Reggel, túrára menet kaptam az SMS-t, hogy fehérvári ismerősömék elaludtak, így Ervin nem tudna a megbeszélt időre Mórra érni. Telefonon végül is megegyeztünk, teszek egy Mór-Székesfehérvár oda-vissza utat, s felveszem. Ennek köszönhetően egy órával a tervezett idő után értünk Mórra.
Gyors nevezést követően nekivágtunk a távnak. Elég óvatosan mentem, mivel féltettem a térdemet. Eléggé megviselte az előző napi Bakonyi Mikulás. Ettől függetlenül azért haladtunk. Következett a Vértes peremének szokásos megmászása, szerencsére sármentesen. Itt már jelentkezett a térdem. Az első ellenőrző pontot hamar elértük. Ervin meg is jegyezte, nem gondolta volna, hogy már ekkora távot tettünk meg.
Mentünk tovább szaporán. Elmondta, jó hogy telefonáltam, mivel hiába állította be a telefonját ébresztőre, de az az aksi kimerülés miatt eldobta az ébresztési időpontot, viszont már nagyon rákészült erre az egy hétvégén teljesítendő két teljesítménytúrára. Kiderült, volt ennek egy kis hátsó szándék jellegű indítéka is. Egyik tornatanára, többször is megrótta, hogy szerinte keveset mozog. Igen csak jól jön, ha legközelebb megemlítheti neki, hogy egy hétvégén két nap alatt 70 km megtétele az azért nem olyan kevés mozgást jelent. Ráadásul ez a tanára is túrázik, de a térdei miatt maximum 25 km-es távot vállal be.
A Vár-völgy elérésekor biztos ami biztos, rákérdeztem, föl akar-e menni Csókakő várába, ahol már sokszor járt, hiszen az újjáépítési munkákban is részt vett már. A válasz, természetesen igen volt. Megegyeztünk, ha a térdem engedi, fölmegyünk. Furcsa módon a térdfájás, csaknem elmúlt a vár-völgyi lejtőn, pedig a kopott ízületek pont ezt nem szeretik. Így hát megmásztuk a várba vezető meredek lépcsőket. Gyönyörű volt a kilátás. Érdekes volt, ahogy a köd hömpölygött a mélyebb helyeken, s ahogy átbukott a kisebb dombokon. Ezt csak azok láthatták, akik fölmásztak a várba. Várnézés után leballagtunk az ellenőrző pontra, ahol megettük a kapott csokit, amit én megosztottam egy termetes fekete macskával. Valószínűleg gyerek mellett nőhetett föl, mivel ízlett neki. Visszaindultunk a Vár-völgyben. Ezen a szakaszon, oda-vissza többekkel újra találkoztunk a tegnapi Bakonyi Mikulás túra után. Rátértünk a Buhin-völgyre, amit igen szeretek.
A „túljelzett fánál” rátértünk a Z+ jelzésre, amelyről a K+-ra váltottunk, s azon mentünk egészen a Gyermek-táborig. Meglepő, de alig találkoztunk sárral. A Kató-hegyen egyébként tudnak sárosak lenni az utak. Teljesen egyértelmű lett, valamiért az emelkedőket nem szereti a térdem. Jó meredek úton ereszkedtünk le a murvára, amin hamar elértük az EP-t. Pecsételés után, alapos kalóriapótlást csaptunk a hagymás zsíros kenyérből, almából és finom teából. Épp ebédidőben érkeztünk. Közvetlenül indulásunk előtt érkezett Rafter. Alig mentünk pár száz métert már meg is előzött bennünket. Beszélgettünk egy-két percet, s már csak a kondenzcsíkot láttuk belőle. Sietett, mivel ebédre volt hivatalos. Mi is folytattuk tovább. A Rudolf-réten a mikulástól és az igen ifjú segítőjétől méretes csoki mikulást kaptunk a pecsét mellé.
Tovább menve hamarosan megkezdtük leereszkedésünket a hegységből. A leereszkedésnél, Ervin derülésére, érdekes szökdécselős technikát választottam a bal térd kímélésére. Szépen le „gyalog galoppoztam” a lejtőn. A túra második felében, Ervin többször is megkérdezte, megyünk-e még egy kört. A kis gonosz. Ez is mutatja, milyen gyorsan regenerálódnak az ilyen fiatalok. Előző este még azt mondta, valószínűleg csak keresztbe beledől az ágyba, még ahhoz sem lesz ereje, hogy az ágy hosszába forduljon, most meg már kevés a 23 km. A második körrel kapcsolatban azt beszéltük, ha reggel hétkor el lehetne indulni a 7 mérföldes távon, akkor 10 óráig simán visszaérnénk, s benevezhetnénk a 2x7 mérföldre is, s a 16 órás célzárásig kényelmesen meg tudnánk csinálni, hiszen most térdkímélő üzemmódon, az EP-ken is több időt töltve a megszokottnál, öt és fél óra alatt teljesítettük a túrát. Az egyetlen akadályt az jelenti, hogy csak 8-tól lehet nevezni. Erről beszélve gyorsan be is értünk a célba, ahol átvehettük az igazán mikulás hangulatú klassz emléklapot (mikulás túrákról ez az eddigi legjobb) és a kitűzőt.
A túra során sárral alig találkoztunk, pedig a hegységbe föl- és onnan levezető lejtőkön, illetve az Z+-on és K+-on, szokott lenni jócskán. Szeretem a Vértest, ami ezen a túrán megmutatja a kellemes sétaterepét és a vadregényesebb sziklás részből is ad egy kis ízelítőt. A túra szervezése kiváló.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 Ft-ért. Használható szürke árnyalatos térképes itiner, kitűző, emléklap, az első és utolsó EP-n szaloncukor, Csókakőn csoki, a Rudolf-réten méretes csoki mikulás, a Gyermek-táborban zsíros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor. Hogy lekváros kenyér volt-e idén, nem tudom, de nem is kerestem.
Egyetlen kérés a tervezőkhöz. Nem lehetne úgy megnövelni az indítási időablakokat, hogy egymás után teljesíteni lehessen a két távot, s akkor meglenne a 3x7 mérföld, amely táv nekem hiányzik.
Az idei évre befejeztem a túrázást, már csak azért is, mert ma a begyulladt térdem miatt, túraelvonásra ítélt az orvos.
Minden túrázónak és túraszervezőnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok! |
| | | | |
|
Idén csak a 7 mérföldre neveztem. A tömegközlekedés gondjai. Választhattam, vagy rohanok, amit nem szeretek, vagy marad a rövid táv és akkor elérem a buszt haza felé. Maradt ez utóbbi.
Csodálatos reggel, döcögő autóbuszon Mórra. A helyem előnevezésben biztosítva.
Tarnai Feri a szokott vidámságával, és természetesen az elmaradhatatlan "Csókakői körtével" a rajtpálinkával fogad. Mint a muslicák úgy lepjük meg nevezési asztalt. Pillanatok alatt elfogy az éltető nedű, s irány a Vértes. Jó tempót sikerült elkapnom, így meg is lépek a mezőnytől. Egymagamban ballagok, élvezve az akkor felbukkanó nap sugarait, gyönyörködve a táj szépségében. A Török-sánchoz egyszerre érkezem a pontőrökkel, akik szembe jönnek velem, cipelve a kiosztandó szaloncukrot. Pecsét, cukor, majd irány a piros +en tovább. Ez a kis jel lesz egy darabig az útitársam.
A haladás könnyű, itt-ott egy kis sár, és dagonyázó helyek. A gyermektábort elérve még a Mikulás segédeit nagy munkában találom. Szerencsére a forralt bor már elkészült, így két pohárral erősítem meg magam, fojtásnak rátolva két zsíros brúgót, vastagon hagymával.
A lakoma után folytatom utam a Rudolf rét felé. Nem csalódom, a Mikulás és "Rénszarvas-kisasszony" már ott ülnek. Frissen pucolt dióval kínálnak, majd beszédbe elegyedünk. Kellemes kora tavaszi meleg, így a Mikulásnak nem volt jégből a cipője, sem hóból a subája, s mivel szél sem fújt, így a szakálla sem lengett. A zsákja azonban tele volt. Megkaptam a csoki-mikit, elköszöntem a Mikulástól és robogtam Vajal felé. Közben egy szarvastehén ballagott át előttem az úton, szinte figyelemre sem méltatott. Földbe gyökeredzett lábbal néztem utána nem akartam megriasztani. Ez az elöl haladók élménye.
Az utolsó pontnál a pontőrök éppen azon mesterkedtek, hogy tüzet gerjesszenek maguknak, mert nekik még sokáig tartott a túra. Kiosztották a pecsétet és a szaloncukor adagomat, s mehettem a cél felé.
Az iskola felé haladva még találkoztam az akkor indulók egy részével. A célban Feri és Zsuzsa éppen az emléklapokat pecsételték amikor megérkeztem. Gratuláció. Mikulás és hóember egymást támogatva a kitűzőn, a lelkemben pedig Istennek hála, hogy Mirai Szent Miklós ünnepén a Kalandozók Klubja által profin megszervezett túra részese lehettem. És még a buszt is elértem hazafelé.
Jövőre is jövök! Gyertek Ti is! |
| | | | |
|
| Jungle | Túraév: 2008 | 2008.12.17 22:25:39 |
|
2 x 7 Mérföldes Tekergés – Tél
Az előző napi Mezőföldi Mikulás túra nem igazán vett ki az erőmből semmit, mert ott kényszerűségből a rövid távon indultam. Az időjárás késő őszies volt, 10 C° körüli hőmérséklettel. Mórról kiérve a szokásos hegymenet következett a Török-sáncig. Itt megkaptam az első állatláb lenyomatot ellenőrző pecsét gyanánt, s némi szaloncukrot. A Köves-domb fennsíkján keresztül kiértem a Csóka-hegyre vezető aszfaltos útra. Persze a csúcsig nem kellett elmenni. A Határnyiladékról a Vár-völgyön át leértem a Csókakői várhoz, ahol ismét frissítettek egy müzli szelettel. Ismét kaptató a Maurer kunyhónál található fáig, ami arról nevezetes, hogy hazánk legtöbb turistajelzésével jelzett fája, összesen 21 felfestést számoltam meg a törzsén. Következett egy dagonyás rész a Kató-hegyen. Itt a Ringló kutyám elemében volt, gázolt a pocsolyákban, mintha muszáj lett volna neki. Leereszkedtem a Gyermektáborig, ahol az ellenőrzőpont az épület tetőterében volt, 1001 gyerekkel… Nem problémáztam, csak épp nem fértünk el, vagyis igen… fülekhez felhúzott karokkal. Megúsztuk… Ja! Itt ehettem is volna,kínáltak étellel, itallal,de… Aztán a Mikulás a Rudolf-réten megajándékozott saját magával 10 cm-es kakaómassza formájában. A kakaót szétválasztottam a többi összetevőtől a számban, aztán egy köpet keletkezett, azután… ezt már nem részletezem. Ezen a túrán csak hízni lehet, hiszen az ’uccsó ponton, Vajalnál is kaptam szaloncukrot, Ringló nagy örömére. Igazi vértesi hangulatom támadt a séta közben. A Bakony után ide szeretek a legjobban eljönni. A célban muflont ábrázoló kitűzőt és a már tavalyról jól ismert emléklapot kaptam meg. Idén is megcsináltam a Vértes Túrázója éremszerző mozgalmat. A 2 x 7 mérföldet 4 óra alatt baktattam végig. A Kalandozók Klubja kitűnő szervezésben kiváló ellátást biztosított.
|
| | | | |
| nafe | Túraév: 2008 | 2008.12.14 11:53:22 |
|
2x7 mérföldes tekergés tél
GPS-el mért távolság: 22,6 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintkülönbség: 620 m. A szintből 40 m-t tett ki a várba vezető kaptató.
„Reggel” kilencre beszéltem meg a találkozót Brigivel a rajtba, hogy a kicsik többet alhassanak, no meg hogy a 24 órás szolgálat után könnyebben odaérjek. Kicsit álmosan érkeztem, viszont gyönyörű éles napsütésben vezethettem. Előre örültem, milyen jó kis képeket lehet majd készíteni. Mire Mórra értem vége lett a napsütésnek, s csak a Vár-völgyben volt részünk belőle pár percig. Sajnos a gyerekeknek nem volt kedvük jönni, így a nevezés után kipakoltam egy csomó enni és innivalót a hátizsákból.
Negyed tízkor végre elrajtoltunk. Kezdtük a szokásos emelkedővel. Az idei évben, az előző napi eső ellenére sem volt olyan sáros az emelkedő, mint tavaly. Tempósan haladtunk. Az emelkedő derekán, a kisebb csoportok után, utolértünk egy nagyjából 30-40 fős csoportot, akiket rövid hezitálás után egy kicsit jobban járható szakaszon megelőztünk. Alig vált lankásabbá az emelkedő, máris elértük az első ellenőrző pontot. A bélyegzés után, folytattuk az utunkat. Bizony a zöld jelzés nem túl jó. Elkelt a szalagozás is mellé. Végre megnéztem, merre kellett volna jönnünk az őszi tekergésen. Az se volt rossz útvonal.
Tempósan haladtunk tovább. Az aszfaltúton már ért bennünket a szél, így a túra elején levetett pulóvert fölvettem, mivel tudtam, hogy a vár-hegy lábáig lejtőn fogunk menni. Beszélgetve gyorsan telt az idő. A Vár-völgyben kicsit világosabb lett. Elővettem a fényképezőgépet. Néhány kép után kiderült, figyelmetlen voltam. Megtelt a memória kártya. Amíg kicseréltem, Brigiék tetemes előnyre tettek szert, s el is tűntek a várban. Fotózás után megkezdtem én is a kaptatót, egy egész gyerekcsapattal. Nem volt könnyű megelőzni őket. A várból, kis nézelődés és fényképezés után, visszaindultunk. Az ellenőrző ponton, újabb pecsét, müzliszelet.
Elindultunk a Vár-völgyben, a változatosság kedvéért fölfelé, majd rátértünk a Buhin-völgyre, ami szintén gyönyörű. Szaporán lépkedtünk. A „túljelzett fáig” semmi gond, jó az út. Egy rövid szakaszon, még utána is. Az aszfaltút keresztezéséig viszont végig dagonya következett. Nem volt a legkellemesebb, de ennél rosszabbra számítottam. A Gyermek-táborhoz vezető lejtő sem csúszott nagyon. Eddigre rájöttem, beszélgetés közben, jó lesz,ha figyelem a jelzéseket is, mivel társaim nem foglalkoznak vele. Ha rájuk bízom a tájékozódást, hamar elkevertünk volna, pedig a jelzések többsége jó! A Gyermek-táborban jó kis frissítő pont. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor várt ránk. Igencsak jólesett.
A Rudolf-rétet, a szervezők által, frissen festett piros keresztjelzésen értük el, ahol a Mikulástól csokimikulást, a krampusztól, a következő pecsétet kaptuk meg igazoló lapjainkra. A Mikulás Brigitől kapott egy mikuláscsomagot. Közben érkezett számukra egy kis elsősegély is a szervezőktől, forralt bor és tea formájában.
Ballagtunk tovább. Kis hullámvasutazás után, megkezdtük az utolsó lejtőt, a cél felé. Egy kis szaloncukor kíséretében Vajalnál megkaptuk az utolsó pecsétet. Nem maradt más hátra, mint begyalogolni a célba, ahol megkaptuk az oklevelet és kitűzőt. Egy kis beszélgetés után hazaindultunk.
A túra ár/szolgáltatás aránya kiváló. 700 forintért, az első és utolsó EP-n szaloncukor, a Vár-völgyben müzliszelet, a Gyermek-táborban a fent leírt kiváló ellátás, és csokimikulás a Rudolf-réten, tehát minden ellenőrző pontnál kaptunk valamilyen ellátmányt. Nekem viszont, változatlanul hiányzik a 3x7 mérföldes táv. |
| | | | |
|
Ismét eltelt egy év. Nagy lendülettel fogtunk hozzá a szervezéshez, hiszen az elmúlt tanévben közel 90 főt sikereült megnyerni a természetnek és a túrázásnak. Igaz voltak akik kicsit ? nagyon? meghaltak a végére de másnap a suliban lelkesen mesélték, hogy teljesítették a távot és milyen jól érezték magukat. Ez volt a motiváció, mert tömegek mozgatásához az is kell.
Elindult a szervezkedés. Szórólap gyártás , túra bemutatás, határidő kijelölés.
Rövidesen , már kaptuk is a visszajelzéseket, és 73 főt tudhattunk magunk mögött. Sajnos az előzetes számolás miatt csak 50 -en maradtunk.
Elérkezett az indulás napja. Reggel 7 órakor volt a randi a nagy csapattal. Csodaszép napsütésben indultunk el vidáman és tettrekészen.
Nem sokkal 9.00 után megérkeztünk Mórra, én átvettem a lapjainkat ,addig a gyermekek összerakták magukat az induláshoz.
A lelkükre kellett kötni, hogy el nem hagyják a nevezési lapjaikat ,mert nincs se Miki se kitűző stb. Ez vicc volt de ezt ők nem tudták.
Az erdő bejáratánál még mindenki szerelvényt igazított és hajts. Neki lódultunk a hegynek. Bizony bizony többszőr is meg kellett állnunk, hiszen néhányan a gyerekek közül most kerültek "beavatásra".
Szerencsére a szaloncukor mérsékelte az első pontnál az elkeseredettségüket, hogy egy hegyoldal nem lapos, hanem elmekedősen kaptatós. Mire a Miki Tanoncok lepecsételték mind az 50 lapot, ki is pihentük magunkat, így vidáman indultunk tovább. A zsíroskenyér, forró tea és a 2 km -es táv pozitív energiákat szabadított fel minden kis fürge lábban. Még szaladni is volt kedvünk.
Megérkeztünk és beözönlöttönk a túristaházba. Mindenki kedvére telefalta magát és jólesően megpihent. Fantasztikus találmány a zsírosdeszka. Árgus szemekkel figyeltek a srácok; persze a tanárok forralt bort isznak. Ez van. Ez már korral jár, mármint a forralt bor.
Ismét kisütött egy kicsit a nap, így nagyobb kedvvel indultunk tovább. Közeledve a 3 ponthoz csapatunk felverve az erdő csendjét rákezdett egy Télapó nótára, az ajándék reményében. Nem is maradt el a csokimiki, melynek néhányan neki is estek.
A következő szakasz egy kicsit hosszúnak tünt, hiszen fáradtak a gyerekek, és itt volt egy kis sár is . Nagyobb mocsárra számítottunk az egy heti eső után.
A hosszú lejtő végén ismét a megérdemelt jutalom várta a csapatot, bár a télapó helytelenül de diszkriminált. A felnőttek csak két szaloncukrot kaptak. Nem tartott soká , mert fellázadtunk. Megérte, volt repeta.
Innen már pillanatok kérdése volt csupán és már be is értünk a suliba. Minden csemete és persze kolléga is akiket szintén sikerült beszervezni és ez is nagyon jó, megkapta az elismerést és a mindenkinek kijáró kézfogást.
Az út hazáig csendben telt. Elpilledtünk.
Másnap lelkesen mesélték atöbbieknek akik elaludtak , vagy nem jöttek, hogy milyen jó élményben volt részük, és milyen klassssz volt minden.
Köszönjük a szervezőknek és tarsák meg ezt a jó szókásukat jövőre is ! Hiszen jövőre veletek ugyanitt. Üdv mindenkinek! Egy megszállott pedagógus
|
| | | | |
|
2xHétmérföldes tekergés tél
Résztvevők száma: 409
Verőfényes napsütésben utaztunk Mór felé szombat reggel, de amikor a közelébe értünk, láttuk, hogy a Vértes egyetlen nagy hófelhőbe burkolózik. Visszafordulni már késő volt, de nem is lett volna érdemes, mert végül egy csepp csapadék se esett. A felhők miatt viszont hűvös volt, és néha a szél is feltámadt, de ez minden.
Barátném a közelben nőtt fel, ezért a rajthelyet nagyon könnyen megtaláltuk, és az iskola udvarán simán le is parkoltam. Elsőre azt hittem, hogy mikulástalálkozóra jöttünk, annyi piros sapkás ember álldigált ott. Két perc alatt elintéztük a formaságokat, ami most annyiból állt, hogy kifizettük az itinert és már indulhattunk is. A túrán nincs szorosan vett szintidő, ami elsőre kicsit fura volt, de végül is nagyon szimpatikus volt, mert bárhol le lehetett állni nézelődni, fényképezkedni.
Nekivágtunk a távnak és negyed óra mulva már az erdőben is találtuk magunkat, ahol megkeztük egy rövid kaptató megmászását. Lehet hogy csak még nem melegedtünk be, de a "rövid" kaptató volt szerintem a legnehezebb emelkedő az egész túrán. A végén viszont kaptunk szaloncukrot, úgyhogy szerintem megérte :)
Frissen kiszalagozott részen könnyedén elértük Csókakő várát és alatta a pontot. Itt kaptunk megint édességet, ami csokibevonatú és betonkeménységű müzliszeletet takart. Inkább a szendvicseknél maradtam. Mikőzben tápoltunk, hirtelen kisütött a nap és én elrohantam , hogy fényképet készítsek a várról, de lekéstem róla, mert csak 30mp-em volt.
Rengeteg időnk volt még, így bár nem volt az útvonalban, de megérte felmenni a várba körülnézni. Megmásztuk hát a várhegyet, közben elgondolkodva, hogy milyen lehetett ezt megtámadni. Meredek sziklák, és még felülről lőnek is - ezt kihagynám. A magasból szép kilátás nyílik dél felé, a többi oldalon pedig a Vértes erdejére.
Hosszú szakasz következett a negyedik pontig, általában erdőben, eléggé sáros földutakon. Csodával határos módon nem estünk bele egyetlen pocsolyába sem, így a ponton megkaptuk a finom forralt bor, zsíros kenyér adagunkat. Külön jó volt, hogy meleg helyiségben fogyaszthattunk. Sok iskolással találkoztunk itt, akik a tanáraikkal jöttek, és látszott, hogy már kicsit fáradtak. Többször elhangzott, hogy kicsit több tornaóra kéne ehhez. A következő EP-n, épp csak egy kilométerre, üdvözölhettük a Mikulást. Újabb csokiadaggal a zsebünkben már csak be kellett sétálni a célba.
Összegezve: jól szervezett, szép és követhető útvonalú túrán jártunk, gratula a szervezőknek. |
| | | | |
|
| nafe | Túraév: 2007 | 2007.12.06 21:30:21 |
|
Háromszor hétmérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 34,7 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintkülönbség: 755 m.
A meghirdetett létszámkorlátok miatt reggel igyekeztem tényleg korán indulni, így háromnegyed hétkor, már a rajt helyén voltam. Egész úton esett az eső, s a megérkezéskor sem hagyta abba, ezért ennek megfelelően pakoltam el a cuccaimat. Az első pontőrségek kicsit megkésve indultak, így a rendezők kérték, adjunk nekik 10 perc előnyt, ennek megfelelően kényelmesebbre vettem a készülődést. Azért csak rábeszéltük a szervezőket, hogy ne csak 07.10-kor kezdhessük a nevezést, mert akkorra elég sokan összejövünk. 07.20-kor a szokottnál kicsit kényelmesebb tempóban vágtam neki a táv teljesítésének. Amint kiértem a városból, meg is kezdtem a túra legnagyobb szintemelkedésű kaptatóját, megmászni a Vértes peremét. Ha déli, vagy nyugati irányból közelíti meg a hegységet valaki, akkor a hegység peremének megmászásával kezdődik a túra. Ezen az emelkedőn ízelítőt kaptunk, a ránk váró dagonyából. Mi, akik az elején indultunk, még könnyen voltunk, ezen az emelkedőn, mert volt avar a sáron, s még nem vágta össze senki se. A később jövőknek, már nagyon csúszott. A hegység peremének megmászása, s az első Ellenőrzőpont után, rövid szalagozott, jobbára lejtős úton értük el a Gyermek-tábort, ahol a frissítőpontot rendezték be, remek ellátással. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor! Tavaly még nem volt lekváros kenyér, de többen is jelezték, hogy jó lenne, s a szervezők ezt az idén, már figyelembe is vették. Bár minden szervező így reagálna az anyagi lehetőségek határain belül az észrevételekre!
Még a túra elején találkoztam egy székesfehérvári csoporttal, s velük tettem meg a túra nagyobbik részét. Így a Gyermek-tábortól is együtt indultunk tovább. Mire a Rudolf-réthez értünk elállt az eső. Szegény mikulás, még nem tudott beöltözni, mivel elég sűrűn jöttek a 3x7 mérföldes távon indulók. Pecsételés után, megkaptuk a csoki mikulást is, egy kicsit besegítve a kiosztásba, majd folytattuk utunkat. Igen kellemes ösvényen, majd utakon értük el a festékgyárat, majd a jelzés után a gyárkerítés mellett mentünk. Az előttünk haladóknak, s nekünk is sikerült elvéteni, hol kell balra fordulni. Úgy döntöttem nem fordulok vissza, hanem bal kéz felöl kerülöm meg a tavat, mert így is ugyanoda jutok. A többiek jöttek velem. Itt volt a túra egyetlen igazi agyagos, ragadós dagonyája. Kellemes gyaloglás után értük el a piros négyzet jelzést, amelyről az szerepelt az itinerben, hogy alig jelzett, ami az idén is igaznak bizonyult. A kezdő jelzés után, összesen két ősi jelzést találtunk. Szentgyörgyvárnál jobbra fordulva rátértünk a zöld sávjelzésre, amelyet a Géza-pihenőig követtünk. Eleinte egész jól emelkedett az út, s volt benne dagonyás rész is, majd murvás út lett belőle. Ahogy közeledtünk a Géza-pihenőhöz, úgy vált egyre párásabbá, majd ködössé a levegő. Sajnos, ez évben sem volt szép kilátás, a pihenőtől. Egy kis szerelvényigazítás, és fényképezés után, megcéloztuk a Pátrácost, ami a Hófejérkéből ismerős. Félórával a Géza-pihenő elhagyása után kisütött a nap. Szép volt a napfényben fürdő erdő, ahol minden a reggeli esőtől csillogott. Amikor a kék jelzés letért az aszfaltról, kicsit elgondolkodtam, lemenjek-e, mivel látszott, hogy az út igen rossz, sáros, s tudtam, hogy később a kék kereszt úgyis keresztezi még az aszfaltot. Végül a dagonyázás mellett döntöttem. Mivel gyérítés volt, az út mellett is csak nehezen lehetett haladni. Egy kereszteződében, azt hittem, megbír a földút, miközben átmegyek rajta. Nem jött be. Már az első lépésnél bokán fölül merültem a sárba, de késő lett volna visszafordulni. Szerencsére volt rajtam kamásli, másként befolyt volna a bakancsba is.
A meredek lefelé előtt elvétettem a jelzést. Láttam ugyan bent, messze egy halvány jelzés alapot, de továbbmentem. 50 méter után gyanús lett. Visszafordulva, rögtön, vagy 6 szalagot láttam, amelyek a lekanyarodást jelezték. Nem tudom, hogy nem szúrták ki a szememet.
Talán azért nem, mert én normál magasságban és távol kerestem a jelzéseket, ezek pedig alacsonyan voltak? Hamarosan ismét a Gyermek-táborban voltunk. Eddigre alaposan megéheztem. Ismerős családdal találkoztam össze, akik a 2x7 mérföldet járták. Kalóriapótlás után velük folytattam a túrát. Így másodszor is érintettem a Rudolf-rétet, egy kis kitérőt téve a 3x7 mérföldeseknek kijelölt útvonaltól. Ezért lett végül is több a táv és a szintemelkedés is, mint amit a szervezők beírtak. Ez is azon ritka túrák közé tartozik egyébként, ahol a szint és a távolság is pontos! (Tavalyi mérés.)
A családból két fiú már a túra elején előrement, el is tűntek, s volt valószínűsége, hogy előttünk járnak. A Rudolf réten, kiderült, hogy ott még nem jártak. Tovább menve, Mercédesz kitalálta, hogy barkochbázzunk. Mit mondjak, a kaméleonnal megfeküdtem, s a gazellát is csak némi segítséggel tudtam kitalálni. Az idő viszont gyorsan telt.
A piros jelzésen egy darabig óvatosan kellett menni, mert nagyon sárosnak bizonyult, s lejtett is. Szerencsére az utolsó ellenőrző pont előtt, füvessé vált. Itt kiderült, megvan a két fiú, most vannak a Gyermek-táborban. Hamarosan, gyönyörű napsütéses időben értünk be a célba.
Tavalytól eltérően villámgyorsan megkaptuk a pecséteket, az oklevelet és a kitűzőt.
Az elején az esőt leszámítva kellemes időben túrázhattunk. Sár volt, de nem olyan ragadós, mint a Bakonyban. A Vértes szép, s olyan igazán kellemes sétaterep. A túra ellátása az év egyik legjobbika, ár/érték arányát tekintve pedig a legjobb volt. Nem nevezik ugyan Mikulás túrának, de az általam elérhető távon lévő Mikulás túrák közül szerintem ez a legjobb.
Kevesebbet fényképeztem, mint szoktam, de néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.
|
| | | | |
| | |
|
|
2*7 mérföldes tekergés, Vértes, 2006.12.03.
2 fős állandó csapatunkhoz most egy 3. is csatlakozott, így kocsival indultunk Mórra. Meglepően gyorsan leértünk, csak a gond az volt hogy épp akkor értünk a suliba ahol a rajt volt mikor egy távolsági busz is meghozta az embereit így a tervezett rajtunk elcsúszott fél órával a sorbanállás miatt. Az itiner láttán azonban minden morcunk elszállt, ugyanis nagyon jó kis térkép, leírás és szintábra volt benne. A rajt körüli tömegben ismerős arcra leltem, az Eltés csapatból Zalán is nekivágott a tekergésnek. Viszont sajnos őt nem tudtuk megvárni hogy együtt mehessünk mert még voltak előtte egy páran és a papírunkra már ráfirkantották az indulási időt és mi pedig elhatároztuk hogy 5 óra alatt beérünk (szintidő nem volt megadva 17.00ig kellett beérni). Már bandukoltunk is nagyon kellemes túrához tökéletes időben Mór házikóinak falai közt, utunk első fele ugyanis Móron át vezetett, de hamarosan már bent is voltunk az erdőbe ahol jó kis emelkedő várt ránk jó hosszan egészen az 1. ep-ig, Török sáncig. Sanyi mester tanácsának köszönhetően egész jól bírtuk a dolgot viszont baromi sokan voltak (köztük egy hadseregnyi gyerkőc) így elég lassan tudtunk csak haladni, kezdett veszélybe kerülni az 5 óránk. Az 1. ep-n a pecsét mellett 2 szaloncukor is várt ránk azt gyorsan be is flamoltuk és örömmel konstatáltuk hogy a tömeg a rövidebb táv felé vette az irányt. A 2. ep-ig nem nagyon volt szint ereszkedni kellett így jól kiléptünk hogy behozzuk a lemaradást. Bele-bele futottunk a távba amit idáig még sosem tettünk és rájöttünk hogy nem is olyan vész így ezt a taktikát a későbbiek során is alkalmaztuk. Utunk az országos kék vonalán ment egy darabig. A vár völgy vmi csodaszép volt! A nagykönyvben megírt őszi erdő, szép színek, mély avar, friss levegő csak úgy dőzsöltünk! Lassan közeledett a Csókakői vár amit otthon már előre kinéztem hogy mindenképp meg kell kukkolni! A völgy menti hegyoldalt egyszercsak lépcsők tömege törte meg jelezve a várat. A bakonyi odvaskői barlang esetében már volt tapasztalatom a lépcsőzés örömeit illetően, de annyira vonzott a vár és a kilátás hogy már tapostam is a lépcsőfokokat. Felérvén egy tábla fogadott: "Felújítási munkálatok miatt zárva!" Egy aprócsaka szolid ejjhajjt követően rájöttem hogy max a várba magába nem tudok bemenni de a kilátást attól még megszemlélhetem így átvergődtem a vár túloldalára és megnéztem a települést ami a vár előtt hevert. Nem volt katarzis.. Viszont visszaérve a lépcsőkhöz a Vár-völgy csodája hevert a lábam alatt, na ekkor már volt! :) Úgyhogy megérte! A völgy végében volt a 2. ep, szabályosan a vár alatt, pecsételtünk, elcsomagoltunk egy műzlit, magunkévá tettünk egy szendót és indultunk tovább. Vagyis csak indultunk volna, mert az utunk nem tovább hanem visszafelé vezetett. Miután ráfordultunk a Buhin völgyre kellemes emelkedője és az erdő szépsége hamar újra derüt hozott az arcunkra. A 3. ep-ig a Vén-cserig elég jó tempóban mentünk volt hogy futottunk úgy tűnt benne leszünk az általunk választott szintidőben. A futáson kívül azis újdonság volt hogy lehagytunk egy csomó túrázót. Nemtom hogy ez csak azért van e mert sokan voltak vagy azért mert javult a gyalogló tempónk.. Útközben találkoztunk az ország legjobban jelzett fájával ami azért kapta ezt a kitüntető nevet mert vagy 50db jelzés volt ráfestve. A 4. ep egy kis ereszkedés után a Gyermektábor egyik helységében volt. Betérve egy szolid kis lebuj fogadott minket sok sok falatozó pirospozsgás turistával, zsíroskenyérrel, forraltborral, teával gyömölccsel és egy ajándék csokimikulással és persze a pecséttel! Teljesen el voltunk ájulva! Eleinte az édeni körülményektől aztán a bortól. :) Az 5. ep-hez a Rudolf-réthez ösztönből jutottunk el nagy vidámkodások közepette, köszönet a szervezőknek hogy nem tették olyan messzire! :) Ezután végig mókáztuk az egész hátralevő utat, kicsit megint veszélybe került a szintidőnk, így megtoltuk a tempót ahogycsak lehetett. Az utsó ep-n a Vajali-domboknál Barna várt minket nagy örömömre és utitársunk volt a célig. Végülis 7 perc híjján beértünk 5 óra alatt. Ami nagy szó ha a túra közepén lehet borozni! :) Egy gyönyörű oklevél és egy még annál szebb kitűző volt a jutalmunk!
Nagyon szuperul megszervezett és kivitelezett túrán vehettünk részt, részünkről nagy nagy köszönet a Kalandozók Klubjnak!! Jól követhető jelzés, szalagozás, egyértelmű útelágazások, hibátlan itiner, meglepik, minden ami kell! A további túráikon ha tudunk ott leszünk!
Képek itt: http://kep.tar.hu/sunflower84
|
| | | | |
| nafe | Túraév: 2006 | 2006.12.04 21:04:22 |
|
3x7 mérföldes tekergés (tél)(GPS-el mért távolság: 32,95 km; összesített szintemelkedés barometrikus magasságmérővel: 720 m.)
Eddigi túráim során ez volt az, amikor a kiírásban megadott értékek (távolság: 33,3 km; összesített szintemelkedés: 709 m) a legjobban megegyeztek, az általam mértekkel. Csillagos ötös.
Mivel a túrára nem volt ugyan szintidő megadva, de a cél 17 órakor zárt, ezért a kényelmesebb teljesítés érdekében igyekeztem minél korábban rajtolni. Ez olyan jól sikerült, hogy 7 órakor, elsőként vághattam neki a 21 mérföldnek. Az itineren minden utca neve szerepelt, így könnyedén kitaláltam Mórról, s a továbbiakban is nyugodtan támaszkodhattam rá Az útvonal leírása, valamint az ellátás is megérdemli a Csillagos ötöst. Ez évben 19 tt-n vettem részt Pápa 130 km-es körzetében, s ellátását tekintve szerintem benne van a legjobb 3-ban.
Rögtön az út leghosszabb és legnagyobb szintemelkedésű (208 m) emelkedőjével kezdtem. Ez majdnem az első ellenőrző pontig tartott. Itt kezdődött a szalagozott rész, amelyen kellemes lejtőn értem el a Gyermek-tábort, ahol az ellenőrző ponton zsíros kenyérrel, almával, teával, forralt borral és csoki mikulással várták a résztvevőket. Feltankolás után tovább indulva, még mindig szalagozáson értem el a Rudolf-rétet. A pontőr, egy kisebb eltévedés miatt nem ért ki időben, így mozgó ellenőrző pontként működött, ahogy találkozott a szembejövő túrázókkal. Ezt követően, azt hittem a rozsdabarna színű hegyoldalról, hogy fenyők törzsét látom, de közelebb érve a Bika-völgyhöz kiderült, a lehullott bükk leveleknek van ilyen szép színe. Érdekes kontrasztot mutatott a fák kékes szürke törzsével. A továbbiakban hosszú ideig a piros jelzést követtem. Ezen a szakaszon a fényképezésnek és GPS-es pontrögzítéseknek köszönhetően többen utolértek. Egy-két km-en keresztül előzgettük egymást, majd mivel ennek semmi értelme nem volt, együtt folytattuk tovább. Beszélgetés közben gyorsabban telt az idő. A bányató előtt egy rövid szakaszon a piros sáv újra festésekor, valaki úgy gondolta, ne a kerítés mellett, jól járható földúton menjen a jelzés, hanem teljesen értelmetlenül bevitte az erdőbe, egy nem létező ösvényre. Nemsokára rátértünk a piros négyzet jelzésre, amire ráférne a felújítás, mivel a leírással megegyezően tényleg csak elvétve találkoztunk jelzéssel. Szerencsére hamar elértük a zöld sávot, ami könnyen követhető. Az úttól kb. 50 méterre láttam és le is fényképeztem, egy olyan tölgyfát, amely egy kőpadka tetején nőtt, s a gyökerei mindkét irányba, vagy két méteren át a padka szélén vízszintesen nőttek. A zöld jelzést követve érkeztünk a Géza-pihenőhöz. Sajnos itt erősen párás, majdnem ködös volt a levegő, így a kilátás nem volt olyan szép, amilyen lehetett volna. Az ellenőrző ponttól, a zöld jelzésen vissza kellett menni a kék jelzési, s rátérni arra. A Pátrácosnál vezető rész ismerős volt a Hófejérkéről. Ezen a szakaszon néhol 20-30 cm vastag avar rétegben is gázolhattunk. A továbbiakban már több volt a lejtő, mint az emelkedő. Kisvártatva elértük a kék kereszt jelzést, s most már azon folytattuk utunkat a Gyermek-táborig, ahol újra feltöltöttük energia raktárainkat. Újra elindulva, szétszakadt csapatunk, mivel mi rögtön, a már messziről jól látható kék kereszt jelzést követtük, míg a többiek, a leírás szerint előbb kimentek a murvás útra és csak utána tértek rá a kék kereszt jelre. Ezt a lemaradást, már nem tudták behozni a hátralévő néhány km-en. Készítettem néhány képet a Fazekas-gödrökről, majd kisvártatva elértük a piros jelzést, s azon tettük meg az utolsó km-eket. Mire beértünk Mórra, még a nap is kisütött.
A Vértes nem olyan változatos, mint a Bakony, a de többségében a turista jelzések jobban követhetők., és kényelmesebben járható. Egy nagyon kellemes, jól szervezett túrán vettem részt, ajándék időjárásban.
|
| | | | |
| mekkk | Túraév: 2006 | 2006.12.04 16:49:29 |
|
2 x 7 mérföldes tekergés – Tél.
Nos, erről a túráról csak a Tél hiányzott, bár nekem azért nem annyira. December első vasárnapján idén nagyon jó kirándulóidő volt.
Nejemmel indultunk kettesben erre a túrára, de nem kellett elsietni, mivel szintidő nem volt, az érdeklődők a 7 mérföldes és a 2 x 7 mérföldes távra akár 10 óráig nevezhettek (megszorítás: 17-kor zárt a cél). A rajtnál 9 óra előtt nagyon sokan voltak, és (valószínűleg a rövidebb táv) sok kisgyermekes családot is vonzott a szabadba – jó volt ezt látni.
Mórról a Vértes lábáig hamar eljutottunk, majd következett egy izzasztós szakasz az első állomásig, ami Török-sáncnál volt. Mire ide eljutottunk, gyakorlatilag a Vértes tömbjére fel is értünk, leküzdve az összes szintemelkedés durván 1/3-át. Itt már fújt egy kicsit a hűvös szél. A pontnál reggel 7-től didergő fiatalok pecsételtek és osztottak szaloncukrot (kedves ötlet volt, hogy minden ponton más-más állat lábnyomát, egyiken pedig bakancs-nyomot pecsételtek).
Innen jóformán szintben mentünk a Csóka-hegy mögött a Z jelzésen felváltva gyertyánosban-bükkösben, majd a K-n rövid ideig műúton, mígnem a Vár-völgybe kezdtünk ereszkedni. Köd ugyan nem volt, de szinte végig párás volt a levegő, a sejtelmes erdő nagyon megkapó volt. A Vár-völgyben újabb szép bükkös, lenyűgöző sziklaalakzatok, ez a völgy az egyik kedvencem.
A völgy alsó részében hideg szél fogadott, ami a vár alá kiérve folyamatosan és erősen fújt. A pontőröket nem irigyeltem. Viszont kaptunk müzliszeletet.
A Vár-völgyben rövid szakaszon vissza kellett menni, aztán a Buhin-völgyön kaptattunk fel a Z-re (összes szintemelkedés 2/3-a legyűrve).
Következett a Maurer-kunyhó közelében lévő elágazás, ahol, mint az itinerből megtudjuk, az ország egyik legjobban jelzett fája látható - tényleg tele van mázolva jelzésekkel :-)
Innen irány K-ÉK, Kató-hegy, majd a Vén-cser. Végig gyönyörű bükkösben, alig győzzük befogadni a látványt. Vén-csernél újabb Mikulás-sapkás pontőr, pecsét begyűjtés, és irány a Szarvas-árok menti erdő, ezen ereszkedünk a gyermeküdülő felé. Továbbra is lenyűgöző bükkösben. Megunhatatlan.
A gyermeküdülő épületének emeletén rögtönzött teaházban maga a Mikulás fogad minket csokival, meg a rendezők zsíros kenyér – hagyma – tea - forralt bor menüvel, nomeg egy népes csapat széles jókedvvel. Kis pihenés, energiapótlás, és haladunk tovább Rudolf-rét felé. Itt szalagos szakasz következik – ezúttal fenyvesben. Még egy kis szintemelkedést magunkra szedünk, nem vészes. Rudolf-réten pecsét, majd szalagozáson le a Bika-völgybe, újabb varázslatos bükkösben.
A völgyből kiérve az utolsó kis emelkedés következik köves úton – ez utóbbinak nem örülök, de a kikandikáló napnak igen. El is kísér minket már a célig. Az erdészeti utat a P-n elhagyjuk, és most már csak ereszkedés következik. A vajali ponton megint szaloncukrot kapunk, és a pont után hamarosan ki is érünk az erdőből. A reggelről már ismerős útvonalon megyünk vissza Mór utcáin át a célig, de most hosszabbnak tűnik a fránya aszfalton és betonjárdákon az út. A célban szívélyes gratulációhoz emléklap és kitűző jár.
Szép helyeken vezetett a túra, az időjárás kegyes volt, nagyon jó élmény volt - köszönet a szervezésért! |
| | | | |
| új túrabeszámoló |
| <-vissza a kiíráshoz |
| <<== túranaptár |
|
